Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

11. Magyarország hidrológiai viszonyai

átlagának területi eloszlásáról a 11-40. ábra ad közelitő tájékoztatást. A 3-4. ábra szerinti összefüggés alapján megszerkesztett 11-4-1. ábra adatait a tényleges elpárolgás (11-3. ábra) adataival összehasonlitva kitűnik, hogy Magyarország sikvidéki területein a tényleges elpárolgás mintegy 70-90%-a a lehetségesnek. A csapadékban viszonylag gazdag nyugati határszélen és a hegyvidékeken a kétféle párolgás között nincs gyakorlatilag számottevő különbség. Ebből adódik az, az első látszatra ellentmondásnak tűnő körülmény, hogy a területi párolgás maximuma (650-700 mm/év) a hidegebb éghajlatú hegyvidékeken, minimuma (4-50-500 mm/év) pedig a sokkalta melegebb alföldi területeken alakul ki.

Vizfelületek esetében a lehetséges és a tényleges párolgás természetesen mindig azonos. A vizfelületek és a szárazföldi területek párolgási folyamatában - amint a 3. fejezetben láttuk - lényeges különbségek vannak és a kétféle párolgás me ghatározás ára alkalmazott számitási módszerek is különböznek egymástól. A vizfelületek évi átlagos párolgása ennek ellenére nem különbözik számottevően a szárazföldi területek lehetséges párolgásától (11-41. ábra). A vizfelületek párolgása (és a lehetséges párolgás), mint látható, az ország területén némileg tágabb határok között és ellentétes értelemben változik mint a tényleges területi párolgás. Legnagyobb értékei (évi 800-900 mm) az Alföld déli részén, a legkisebb (350-400 mm/év) pedig a Mátra és a Bükk tetején alakulnak ki.

• A párolgás éven belüli eloszlása hazánk területén rendkívül egyenlőtlen. A téli félévre (október-márciusra) alig 15-20%-a, a nyári félévre pedig 80-85%-a jut az évi összegnek (lásd például a 11-5. ábrát). Az alföldi területek csapadékhiányának a hatása a területi párolgás éven belüli eloszlásában is megnyilvánul.

Ez okozza, hogy a 11-4. ábrán a nyári hónapok görbéi a hőmérséklet emelkedésével ellentétesen változnak. A vízfelületekre vonatkozó hasonló feldolgozás eredményeiben a nyári hónapok görbéinek ez a többiekétől szembetűnően eltérő alakulása nem tapasztalható (11-42. ábra).

A párolgás - különösen a vízfelületeké - a vizháztartási mérlegben szereplő tényezők közül a legkevésbé változékony.

A 3-7. ábrán láthattuk például, hogy a Zala vízgyűjtőjén a párolgás évi összege négy évtized folyamin a sokévi átlagérték 0,78- 84 -