Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

11. Magyarország hidrológiai viszonyai

A hosszabb (20-30 évre kiterjedő) észlelési adatsorokat vizsgálva megállapítható, hogy az évi összegek esetében az előforduló legkisebb érték 60-70%-a, a legnagyobb érték pedig 1,5 - 1,6-szo- rosa a sokévi átlagnak. A félévi összegek esetében már a sokévi 40-50%-ig csökkenhetnek a minimumok, a maximumok pedig az átlag 1,8 - 2-szeresét is elérik. A havi összegek minimuma hosszabb időszak folyamán az év bármely hónapjában zérus lehet, a maximumok pedig elérhetik az átlag 2,5 - 3-szorosát is.

A rövid idő alatt lehulló zápor-csapadékok rendkívüli változékonyságára a 7-6. táblázatban, az egyidejűleg boritott terület növekedésének a változékonyság csökkenésében megnyilvánuló hatására pedig a 7-11. és a 7-16. ábrán láttunk példákat.

Hóviszonyok

Magyarország területén az évi csapadéknak átlagosan mintegy 10 - 25?&-a hullik hó alakjában, ami kereken 50 - 200 mm vízmennyiséget jelent (11-8. táblázat 8. és 9- oszlopa). Az évi legnagyobb hótakaróvastagság átlagértéke 20 - 80 cm (17- oszlop), ami - 0,20-as átlagos térfogatsúllyal számolva - mintegy 40 - 160 mm vízmennyiségnek felel meg.

A legalább 3 napon át megmaradó hótakaró hazánk területén átlagosan nov. 20 és dec 31. között jelenik meg és febr. 15.- márc. 15. között tűnik el. Az átlagostól eltérő időjárású években azonban a fentieknél sokkal hamarabb megjelenhet, illetve sokkal tovább megmaradhat a hótakaró (lásd a 11-8. táblázat 10-15. oszlopát). A legnagyobb hóvastagSágokat általában január közepén mérik, de egyes években az átlagosnál. 20-30 nappal korábban, vagy későbben is kialakulhat (19-21. oszlop).

Az egyes hónapokban észlelt 10 naponkénti átlagos maximális ée minimális hótakaróvastagságokról a ll-ő. táblázat 22-66. oszlopának az adatai tájékoztatnak. Ezekre az adatokra, főként annak a megállapitásához van szükség, hogy valamely pillanatnyi hóhelyzet hogyan viszonylik a hosszabb időszakokra jellemző átlag és szélső értékekhez.- 79 -