Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
11. Magyarország hidrológiai viszonyai
11-24. ábra A Balaton mélységvonalas helyszínrajzi vázlata az 1955« évi felmérés adatai szerint [68] Az állóvizek vízmérlege Azt, hogy valamely országnak, vagy nagyobb tájegységnek hányad részét foglalják ei természetes eredetű állóvizek, elsősorban az éghajlati és a domborzati adottságok döntik el. Olyan területeken, ahol a csapadék sokévi átlagértéke (C) meghaladja a vízfelületek átlagos párolgási veszteségét (P), tó alakul ki minden kötött altalaju, zárt terepmélyedésben. Ellenkező esetben csak megfelelő nagyságú vizgyüjtőterület (felszini vagy felszin alatti hozzáfolyás, H) biztosítja a zárt vízrendszerek C + H = P vízmérlegének egyensúlyát. Ha a C + H összeg nagyobb a párolgásnál, az állóvíznek L = C + H - P lefolyása (vizfeleslege) van. Ha a mérleget egyes évekre, vagy hónapokra vonatkoztatjuk, a pozitív és negativ tételek egyenlege a K = C+ H- P- L vizkészletváltozást (vizálláusváltozást) adja.- 55 -
