Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

11. Magyarország hidrológiai viszonyai

Valamely viztér (folyószakasz, vagy állóviz) hőháztartását általánosságban az

S^d-a) -S^+U+A+sP-^c (V1t1 - V2t2) * ^ =

= c At V + f E (11-4)

egyenlet jellemzi, amelyet alkalmasan választott időegységre (v. időtartamra) Írunk fel. Ebben az egyenletben- a viztér felszínére érkező sugárzás, Kai

a - a sugárzás visszaverődött hányadát jellemző szám, az albedo- a viztér felszínének tényleges kisugárzása, Kai

U - a légtérnek turbulens hőkicserélődés utján átadott, vagy onnan átvett hőmennyiség, Kai

A - a medernek közvetlen hővezetéssel átadott, vagy onnan átvett hőmennyiség, Kai

s - a párolgási hő, amit gyakorlati célokra kereken 60 Kal/kg értékkel szoktak figyelembe venni,

P - a vízfelszín párolgása, vagy a párakicsapódás, kg

c - a viz fajhője, 1 Kal/kg, C°

Vi és V2 - a viztérbe belépő, illetve az onnan távozó vízmennyiségek, kg

q - a vizrészecskék egymásközti súrlódása által felemésztett mechanikai munka hőegyenértéke, Kai

t^ és t2 a be-, illetve kilépő vizek hőmérséklete, C°

At - a viztér átlagos hőmérsékletének változása a vizsgált időszakban, C°

V - a viztérben lévő átlagos vízmennyiség, kg

E - a képződött, illetve elolvadt jég mennyisége, kg.

Az egyenlet baloldala a vizteret határoló felületen be-, illetve kilépő hőmennyiségeket, jobb oldala pedig a viztérben raktározódott hőkészlet változásait fejezi ki. A viztér hőfor- 35 -