Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
12. Árvízi vizsgálatok
végezni. Előbb elkészítjük a feldolgozást a folyamatos adatsorra, az annak megfelelő n érték alapján. A folyamatos soron kívül álló, "magános" árhullámok esetében a (12-10) képlet szerinti számitásnál az n érték annak az időszaknak a teljes hosszaként veendő figyelembe, amelyen belül bizonyossággal megállapítható, hogy a vizsgálatnál nagyobb "feljegyzetlen" (a számításnál figyelembe nem vett) árhullám nem fordult elő. A vízrendszerenként! összesítés néhány kérdése Az eddigiekben arról volt szó, hogyan lehet a vízfolyás egyes szelvényeire (vizmérceállomásaira) meghatározni az előfordulható legnagyobb vízhozamokat, vagy vízállásokat. Nagyszabású ármentesi- tési, mederszabályozási vagy folyócsatomázási munkákhoz többnyire hosszabb folyószakaszokra vagy teljes vízrendszerekre együttesen kell elvégezni a feldolgozást. Előnye a szomszédos állomásokra vagy a csatlakozó vízfolyásokra elvégzett feldolgozásnak az is, hogy a kiindulási adatok és az eredmények folyamatos összehasonlítása kölcsönös ellenőrzésül szolgál, és az eredmények összehangolását, finomítását teszi lehetővé. A számottevő hozzáfolyás nélküli szakaszokon az azonos előfordulási valószinüségü árvizi vízhozamok - az egyes árhullámok tetőző vízhozamaihoz hasonlóan - a vízfolyás hossza mentén fokozatosan csökkennek. A csökkenés mértékét a szomszédos vízmércék összetartozó tetőzéseit kijelölő mércekapcsolatok és a Q = const vízhozamokhoz tartozó hossz-szelvény vonalak [pl. 56. XIV. és XVI. melléklet ] összehasonlítása alapján lehet megállapítani. A vízfolyás egységnyi hosszára (1 km-re, vagy 10 km-re) vonatkoztatott átlagos vizhozamcsökkenés függ a tetőző vizhozam nagyságától, és a hullámtér (völgyfenék) szélessége szerint folyószakaszonként is tág határok között változik (12-6. ábra). A jelentékenyebb mellékfolyók torkolatánál az azonos előfordulási valószinüségü árvizi vízhozamok vonalában lépcső alakul ki (12-7. ábra, lásd a 120. oldalon). A lépcső nagyságát a főfolyó és a mellékfolyó összetalálkozó vízhozamainak statisztikai vizsgálata alapján lehet megállapítani. A kivánt célra a főfolyó tetőző vízhozamaival összetalálkozó vízhozamok kapcsolati vonalára van szükség (12-8. ábra "b - b" vonal, lásd a 121. oldalon).- 118 -
