Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)
12. Árvízi vizsgálatok
A bematatott eljáráshoz kiegészítésként megjegyezzük, hogy a 12-1. ábra adatai a Pearson 1x1. tipusu eloszlási görbe egyenlete alapján végzett hosszadalmas számítások eredményeit foglalják össze. A számításokat a Cg = 2 Cv egyszerűsítő feltevés_ alapján végezték, tehát az eljárást tulajdonképpen csak akkor szabad alkalmazni, ha a két tényező értéke között a fentebbi, vagy ahhoz közelálló arány fennáll. Minthogy a Cs tényező értékét amugyis csak igen hosszú (60-80 évet meghaladó) adatsorból lehet megbizhatóan megállapítani, a (12-7) képlet szerinti számítást általában elhagyják, és az 5« lépésben a CR = 2 Cy arány feltételezésével számolnak. A tapasztalati valószinüségek szerinti számitás - amire az I. kötethez készült 4. sz. gyakorlatban már láttunk példát - a vizsgált adatok nagyságrendi sorrendjének a megállapitásávai kezdődik (12-1. táblázat 9* oszlop). Az m nagyságrendi sorszám ismeretében sorra kiszámítható az egyes j_ értékek Pl = ttt . í12-10’ tapasztalati valószinüségé. Az összetartozó <inLgx j_ és értéket az U - 4. ábrán már megismert valószinüségi hálózatban ábrázolva és kiegyenlítve, tetszőleges p értékhez leolvashatjuk a kivánt értéket (12-2. ábra). A 12-2. ábrán feltüntettük a Pearson féle III. tipusu eloszlási görbe alapján számított néhány értéket is. A két eljárás, mint látható, gyakorlatilag azonos eredményt ad. A valószinüségi görbe extrapolálása és a lehetséges legnagyobb árvizi vizhozam A rendelkezésre álló adatsor hosszának megfelelő, vagy azt, kismértékben meghaladó előfordulási valószínűségekig (az 50, 100 vagy legfeljebb 200 évenként ismétlődő árvizi vízhozamokig) a fenntebb ismertetett, ill. említett valószinüségszámitási eljárások egymással és a közvetlen tapasztalattal jól egyező eredményeket adnak. Más a helyzet a szélsőségesen kis előfordulási valószinÜ6égek (a több száz, vagy több ezer évenként ismétlődő árvizek) tartományában.- 109 -
