Szesztay Károly: Hidrológia és hidraulika. 1. Hidrológia I. Útmutató és adatfeldolgozási gyakorlatok (Tankönyvkiadó, 1963)

Hidrológiai adatfeldolgozási gyakorlatok

Ha az egyes osztályközökhöz tartozó gyakorisági összegeket az osztásközök középértékéhez grafikonban felrakjuk, az IT—*7. ábrán bemutatott lépcsős ábrát kapjuk, amelyet gyakorlatban többnyire az egyes lépcsők központjait összekötő, illetve kiegyenlítő vonallal, a tartóssági görbével helyettesítenek. A tartóssági görbe integrál görbéje az TJ-8. táblázat jobb oldalán kirajzolódó gyakorisági ábrának. Gyakorisági táblázat és tartóssági görbe természetesen bármely adatsorról (az évnél rövidebb, vagy hosz- szabb időszakról) készíthető.

A tervezett duzzasztósi szint és a vízállás tartóssági görbe közötti terület (U-7. ábra) ad áttekintést a vízerőművel hasznosítható esések nagyság szerinti megoszlásáról.

16. feladat« Végezzük el az U-8. táblázat szerinti gyakorisági (nagyságrendi) csoportosítást, és szerkesszük meg az U-7« ábra szerinti tartóssági görbét az 1955« évi nagymarosi naponkénti vízállásokra 10 cm-es osztásközök alapul vételével.

a/ az egész évre együttesen,

b/ a nyári félévre (V.l - X.Jl),

c/ a téli félév hónapjaira (XI, XII, I, II, III, IV).

' 7. gyakorlat

A forgómüves sebességmérővel végzett vizhozam- mérés eredményeinek kiszámítása

A mélyreható hidrológiai ismeretek alapköve - amint a tankönyv I. kötetében láttuk és a II. kötetben mégihkébb látni fogjuk - a vizfolyásokban lefolyó vízmennyiségek rendszeres nyilvántartása. Ennek eszköze az esetenkénti vizhozammérés, amit hazánkban - és a külföldi országok többségében is - leggyakrabban forgómüves sebességmérő műszerrel ("szárnnyal") végeznek. A mérés végrehajtásához szükséges ismereteket és jártasságot külső gyakorlat keretében fogják elsajátítani. Az alábbiakban a helyszínen készült mérési jegyzőkönyv adatainak a feldolgozásával, a lefolyó vízhozam kiszámításával kapcsolatos munkákkal ismerkednek meg.- 48 -