Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 5. A víztömegek mozgása a Földfelszínen

Az utolsó 600 ezer évben előfordult legnagyobb eljegesedés határa A mintegy 20 ezer évvel ezelőtti legutóbbi eljegesedés határa Jégválasztó

5-12. ábra

Európa a legnagyobb és az utolsó eljegesedés Idején [18, 208. lap]

Az eljegesedés és az ezzel kapcsolatos geológiai éghajlatingadozások elsődleges oka a Föld forgástengelyének a Naphoz viszonyított elmozdulása. A Föld nem pontosan gömb volta miatt ugyanis a Nap és a szomszédos bolygók vonzása a Föld forgástengelyét egy átlagosan 23° tágasságu kuppalást menti ingadozásra kényszeríti. A különböző erősségű és általában több tízezer éves periódusa erőhatások eredőjeként kialakuló pályaelemeket és az ezeknek megfelelő sugárzási viszonyokat csillagászati számításokkal ma mór megfelelően pontosan és tetszőlegesen hosszú időre visszamenőleg /vagy előzetesen/ ki lehet számítani [18]. Az eljegesedések és éghajlati változások alakulását részleteiben számos földi eredetű tényező is befolyásolja /a Földkéreg mozgásai, a Jégfelületek kialakulásának másodlagos hatásai a légkörzésre, stb./.

A gleccserekben és a sarkvidékek jégtakarójában átlagosan mintegy 30 millió kor viz tározódik. Ez alig néhány százaléka a Világóceán vízkészletének, de 80-szorosa a szárazföldek évi átlagos lefolyásának. A gleccserek olvadásának nyári Időszak- 77 -