Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 5. A víztömegek mozgása a Földfelszínen
5-3. táblázat A Világtenger főbb medencéinek évi átlagos vízmérlege [l, 234-. lap]. Megnevezés Kiterjedés millió km2 Közepes mélység m Csapadék Párolgás l/ozzáfolyós a szárazföldekről A tengeráramlások utján kapott, vagy elvesztett vízmennyiség mm Csendes - óceán m i280 1210-ttkO 60-130 Atlanti -óceán 82 3930 780-WAO 200 60 Indiai - óceán 73 3960 1010-1380 70 300 Cszaki Jeges - tenger H I2IC 2U0- 120 230-350 A Világtenger együttesen 361 3800 1030-1130 100 0 gernek vizbáztartását az 5-3. táblázatban összefoglalt adatok jellemzik. A táblázat adataiból kitűnik, hogy amig a Világtenger egészét tekintve a párolgás sziikségszerüen'egyensulyt tart a csapa-— dékTás a szárazföldekről lefolyó vizek összegével, az egyes medencéket tekintve a három tényező nincs egyensúlyban. Ennek eredX ményeképpen évente mintegy 500 km -nyi vízmennyiség folyik ét az Északi Jeges tengerből az Atlanti óceánba és mintegy 22 000 kulinyi vízmennyiség a Csendes óceánból az Indiai óceánba. Ezek önmagukban ugyan hatalmas vizmennyiségek (a szárazföldekről évente lefolyó vízmennyiségnek kereken 60 %~e) , a több ezer km szélességű átfolyási szelvényekben azonban gyakorlatilag ki sem mutatható (mm/s nagyságrendű) áramlási sebességeket jelentenek. A Világtenger viztömegeinek mozgása szempontjából lényegesen nagyobb a jelentősége a tartósan egyirányú szelek hatására kialakuló tengeráramiásoknak /5-10. ábra/. Ezek a néha több száz km szélességű, 50 - 150 m mélységű és bizonyos helyeken, illetve időszakokban több m/s sebességet is elérő áramlások a Föld éghajlati viszonyainak alakulását is számottevően befolyásolják, mert az egyenlitő környékéről meleg víztömegeket sodornak a sarkok felé (az ábrán 5-tel jelölt Golf áramlás, az Észak Atlanti áramlás /9/, a Kuro-Shio áramlás /20/, a Brazíliai áramlás /16/, stb.) , máshol hideg víztömegeket szállítanak a sarkvidékekről az egyen- 74 -
