Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 3. A párolgás

gyorsulnak, mások lefékeződnek. Ha a folyadék felszine közelében valamelyik molekula olyan nagy sebességre tesz szert, hogy le tudja győzni a szomszédos molekulák visszahúzó vonzásét, végkép elhagyja a folyadékteret: elpárolog.

A hőmozgást végző folyadék molekulák átlagos sebessége 100 m/s nagyságrendű. Az ütközés nélkül megtett szabad uthossz 10-6 _ 10-/ cm, a molekulák átmérőjének tízszerese körüli távolság.

Valamely adott viztérben lévő molekulák pillanatnyi sebességének gyakorisági megoszlása - a fizikai kutatások eredményei szerint - erősen aszimmetrikus: az átlagosnál nagyobb sebességű molekulák száma viszonylag kevés, de ezek közül némelyik az átlagot sokszorosan meghaladja, a minimumok irányában egyöntetűbb a megoszlás, nincsenek kiugró szélsőségek.

A párolgást szabályozó legfőbb tényezőnek, a vizfelszin hőmérsékletének, a hatásáról főbb vonásokban a molekuláris hőmozgás sebesség-eloszlási ábrája alapján közvetlenül tájékozódhatunk.

Tételezzük fel, hogy valamely állóviz T^ C° hőmérsékletű felszini rétegében a molekuláknak pillanatnyi sebességük szerinti megoszlását a 3-2. ábrán vastag folytonos vonallal rajzolt

3-2. ábra

A hőmozgást végző molekulák pillanatnyi sebességének eloszlási ábrája [7* 11. lap]

v^ = f /Tj/ görbe ábrázolja. Ha a viztérből -való kilépéshez szükséges energiamennyiséget az eredményvonallal jelölt kritikus sebesség jelzi, a vizsgált térrészből elpárolgó vizmennyiség az ábrán egyirányú, sürü vonalkázással jelölt F^ területtel arányos. Amint a vékony szaggatott vonallal rajzolt Vg = f /F^ + AT/- 36 -