Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 1. A Föld vízháztartása
Az 1-4. ábrán bemutatott néhány példa arra is rávilágít, milyen nagy mértékben függ az éghajlatot alapjában befolyásoló sugárzási mérlegnek az alakulása attól, van-e a kérdéses területen a párolgás számára elegendő vízkészlet. Ebből következik, hogy valamely terület éghajlati adottságait a P^ lehetséges párolgás fami akkor egyezik meg a tényleges párolgással, ha a párolgás - a növényzet fejlődése - száméra optimális vízkészlet mindenkor biztosítva van), és a C csapadék hányadosaként számítható £ = Pq : C /l—4/ arldltási tényezővel lehet a legélesebben és legtömörebben jellemezni. Ha a lehetséges párolgás lényegesen nagyobb a csapadéknál fáz ariditási tényező számottevően nagyobb az egységnél) , a légtér pára-igénye általában kielégítetlen marad, és kevés viz jut a talajnak és a vízfolyásoknak, vagyis száraz, arid, éghajlat alakul ki. Ha a csapadék múlja felül számottevően a lehetséges párolgást fáz r érték kisebb 1-nél) , bőven jut viz a felszín átáz- tatására és a folyók vizszállitása számára, vagyis nedves éghajlat alakul ki. M.J. Budiko a vízzel bőven ellátott nedves térszín sugárzási viszonyaira vonatkozó számítások alapján a Föld különböző tájaira meghatározta a lehetséges párolgás értékét éB a csapadékadatokkal egybevetve megszerkesztette az ariditási tényező világtérképét [4]. A feldolgozás eredményei alapján az ariditási tényező éghajlati értelmezéséhez az alábbi táblázat készült. Az ariditási tényező értéke r = P„ : C — —0 — Az éghajlat jellege < 1/3 Tundra 1/3 - 1 Erdő 1-2 Sztyep 2-3 Félsivatag > 3 Sivatag- 23 -