Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 1. A Föld vízháztartása

Az 1-4. ábrán bemutatott néhány példa arra is rávilágít, milyen nagy mértékben függ az éghajlatot alapjában befolyásoló sugárzási mérlegnek az alakulása attól, van-e a kérdéses területen a párolgás számára elegendő vízkészlet. Ebből következik, hogy valamely terület éghajlati adottságait a P^ lehetséges párolgás fami akkor egyezik meg a tényleges párolgással, ha a párolgás - a növényzet fejlődése - száméra optimális vízkészlet mindenkor biztosítva van), és a C csapadék hányadosaként számítható

£ = Pq : C /l—4/

arldltási tényezővel lehet a legélesebben és legtömörebben jellemezni.

Ha a lehetséges párolgás lényegesen nagyobb a csapadéknál fáz ariditási tényező számottevően nagyobb az egységnél) , a légtér pára-igénye általában kielégítetlen marad, és kevés viz jut a talajnak és a vízfolyásoknak, vagyis száraz, arid, éghajlat alakul ki. Ha a csapadék múlja felül számottevően a lehetséges párolgást fáz r érték kisebb 1-nél) , bőven jut viz a felszín átáz- tatására és a folyók vizszállitása számára, vagyis nedves éghajlat alakul ki.

M.J. Budiko a vízzel bőven ellátott nedves térszín sugárzási viszonyaira vonatkozó számítások alapján a Föld különböző tájaira meghatározta a lehetséges párolgás értékét éB a csapadékadatokkal egybevetve megszerkesztette az ariditási tényező világtérképét [4]. A feldolgozás eredményei alapján az ariditási tényező éghajlati értelmezéséhez az alábbi táblázat készült.

Az ariditási tényező értéke

r = P„ : C — —0 —

Az éghajlat jellege

< 1/3

Tundra

1/3 - 1

Erdő

1-2

Sztyep

2-3

Félsivatag

> 3

Sivatag- 23 -