Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 10. Geohidrológiai észlelések
szerinti változását megadó elektromos ellenállásmérésekkel lehet legegyszerűbben megállapítani a réteghatárokat és a vízvezetéké- pességi viszonyokat. A vizkutatások szempontjából - minthogy az omló rétegek miatt sokszor már fúrás közben csövezni kell - igen nagy a jelentősége a csövezett kutakban is alkalmazható rád óaktiv lyukszelvényezésnek. amely a talajok természetes sugárzása vagy mesterségesen besugárzott talajok viselkedése alapján határolja el a rétegeket [l75* 5^—37- lap]. A lyukszelvényezés - amelyet többnyire csak a viznyerés szempontjából szóbajöhetőnek látszó mélységi övezetekre végeznek el - lényegesen pontosabb és részletesebb tájékoztatást nyújt a víztartó rétegek elhelyezkedésé- ről,mint a fúrási szelvény /10-5- ábra/. A furásszelvény és a lyukszelvényezés adatai csak statikus képet adnak az egyes rétegek várható viszonyairól. Ahhoz, hogy a vízkitermelés szempontjából figyelmet érdemlőnek látszó rétegek víztartó és vizadóképességéről közelebbről lehessen tájékozódni, dinamikus vizsgálatra, az áramlási viszonyok megismerésére van szükség. Minthogy a természeti tényezők okozta áramlások ezekben a rétegekben - a pozitív artézi kutak esetétől eltekintve - általában rendkívül lassúak és részlegesek, a mérések többnyire próbaszivattyuzással előidézett áramlásokra vonatkoznak. A szi vattyuzott vízhozam belépési helyeinek a furat mélysége szerinti eloszlásáról jó tájékoztatást nyújt az un. "reométerezés", amely egy megfelelően kialakított forgómüves sebességmérőnek a kút palástja mentén való végigvezetésével kapott eredmények összesité- sén alapszik /10—6 ábra/. Sekély, illetőleg szürőzött mélykutak víztermelési viszonyainak vizsgálatára alkalmazzák a viznyelőképesség és a vissza- töltődés ütemének megállapításán alapuló eljárásokat is. Az előbbi módszernél feltöltik a furatot a nyugalmi szint fölé bizonyos magasságig és a viznyelés ütemének alakulásából állapítják meg az egyes rétegek áteresztőképességét,. Az utóbbinál a próbaszivaty- tyuzással létrehozott depressziónak a szivattyúzás megszüntetése utáni visszatöltődési folyamata alapján következtetnek a rétegek vizvezetőképességére [l75, 56. lap]. Az ország területén végzett több ezernyi mélyfúrás rétegszelvényeinek felhasználásával az állami Földtani Intézet a közelmúltban áttekintő feldolgozást végzett az ország hidrogeológiai viszonyairól [l76]. Ennek alapján vizkutatás esetén előre lehet tájékozódni a szükséges fúrási mélységekről.- 256 -
