Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

A vízfolyások és az állóvizek medrének felmérése lényegében geodéziai feladat, amelynek módszereivel és műszereivel más tárgy foglalkozik. A mérés sajátossága, hogy a felmérendő meder egyrészét viz borítja, vagyis félszinének alakját többnyire úszó járműről, a vízmélységek meghatározásával kell megállapítani.

A kiválasztott függélyekben a viz mélységét 4-6 m-nél kisebb mélységek esetében általában dm beosztású szondáruddal, nagyobb mélységek esetében pedig megfelelő súlyú nehezékkel ellátott mérőkötéllel mérik meg [21, 160-169. la®]. Az utóbbi 10-50 évben a kis vízmélységek mérésében is egyre szélesebb körben alkalmazzák a viszhangos mélységmérőt /echolot, echograf/, amely a hajófenéken elhelyezett adóról kisugárzott ultrahangrezgéseknek a mederfenékről való visszaverődésén, illetve a kisugárzás és a visszaverődés közötti időtartam igen pontos /tizezredmásodperc- nyi/ mérésén alapszik [l39]•

A kisvízfolyások medrének felmérése sokszögvonalra támaszkodó keresztszelvények alapján [21, 370. lap]

A kisebb vízfolyásokat többnyire a parton vezetett sokszögvonalra támaszkodó, megfelelően sűrűn kijelölt keresztszelvények felvételével mérik fel /8-25. ábra/. Nagyobb vízfolyásokon a szelvény-kötél átfeszítésével járó nehézségek miatt a vízmélységeket általában a vízfolyáson átlós irányban haladó szabadon úszó

8—25. ábra- 203 -