Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

Ságnál« legvalószínűbb értéke pedig - a vizállásadatok statisztikai eloszlásának megfelelően *

T/SZA, TOKAJ

8-20. ábra

A közepes vízhozam meghatározást a közepes vízálláshoz tartozó Q /Hk/ érték és a vízállás- adatok statisztikai jellemzői alapján [120]

az ivmagasság 50 - á-0

Hosszabb vízfolyások vagy összefüggő vízrendszerek esetében a szomszédos szelvényekre és a csatlakozó vízfolyásokra vonatkozó nyilvántartások eredményeit /az évi közepes vízhozamokat, egy-egy jellemző árhullám tetőző vízhozamait, a tartós kis- vizek adatait, stb./ célszerű vízfolyásonként! vízmérlegekben [l25] összefoglalni. Ilyen összehasonlításokkal az egyes vizho- zamgörbék bizonytalanságaiból adódó hibák fokozatosan javitha- tóak és közelitő pontossággal a közbenső vízmércék ill. meder- szelvények vizhczamgörbéit is meg lehet szerkeszteni [l24-][56, 76-79, lap].

8.5 Vizhőmérsékletmérések. Jégmegfigyelések

A rendszeres vizhőmérsékletmérések és jégmegfigyelések általában a vízállások észleléséhez kapcsolódva, az ilyen célra kijelölt vízmérce állomásokon folynak.

Vizhőmérsékletmérések

A felszíni vizek hőmérsékletének mérésére - a levegőéhez hasonlóan - leggyakrabban a megfelelően sürü /0,1; 0,2; 0,5 Q°J beosztású higanyos hőmérőket használják. Pontos értékeket csak úgy lehet mérni, ha a hőmérő higanygömbjét a leolvasás során is a vízben tartják, vagy ha a hőmérőhöz megfelelően nagy meritőedény van- 19A -