Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 1. A Föld vízháztartása
az átlagosnál lényegesen többet, a sarkvidék sokszorosan kevesebbet vesz át a Nap sugárzási energiájából. Az ebből adódó óriási hőmérsékleti különbségek területi és időbeli kiegyenlitődési törekvésének megnyilvánulása, nagyszabású eszköze, a Föld légtömegeinek és víztömegeinek állandó vándorlása, "körforgása". A Földfelszín átlagos hőmérlege A Föld átlagos viszonyait jellemző felületelemnek a sugárzási mérlegéről az 1-2. ábra ad áttekintést. A számértékek a moszkvai Állami Geofizikai Intézetben /GGO/ 1955-ben készült "Hőháztartási Világatlasz" térképeinek adatait foglalják össze [l, 231. lap] A légkör külső felületén belépő B = 150 Kal/cm2 évi hőmennyiségből ^ = 129 Kai jut el átlagosan a Föld felszínéig, 21 Kal-t nyel el a légkör. A Föld felszínének átlagos sugárzási mérlegét az R = B - V - K = — —o — —o világűr Légkör A Föld felszíne 12 1-2. ábra A Földfelszín és a légkör'évi átlagos hőháztartása [1, 231. lap] = 129 - 18 - 43 = 68 Kal/cm2.év /1-2/ egyenlet jellemzi, amelyben V = a BQ = 0,14 x 129 = 18 Kal/cm2.év a Föld felszínére érkező sugárzás visszavert hányada ( "a" a visz” P szaverődés mértékét jellemző szám, az albedó) és Kq = 43 Kal/cm .év a tényleges kisugárzás (a Föld felszínéről kiinduló teljes kisugárzás és az ebből a légkör által visszavert sugárzás különbsége). A sugárzási mérleg R = 68 Kal/cm2.év-nyi egyenlegének a Föld felszínén bpkövetkező további energetikai átalakulását (fel- használódását) az R=LP+A+U=56+0+12=68 Kal/cm2.év /1-3/ egyenlet fejezi ki, amelyben 16 -
