Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 7. Hidrometeorológiai észlelések

Van ugyan a nagyobb országok hidrológiai szolgálatának néhány "óriás - lizimétere"1^’ amelyek feltehetően a természetes viszonyokat jól megközelítő adatokat szolgáltatnak, de ezeknek a rendkívül költséges és különleges kezelést igénylő berendezéseknek országos hálózatbani alkalmazása gyakorlatilag megoldhatatlan. A pontonkénti adatokból a tágabb környezetre, illetve a nagyobb kiterjedésű szárazföldi területek párolgására való következtetés is sokkalta bizonytalanabb,mint a vízfelületek esetében.

A talajminták párolgásának mérésében a legfőbb nehézség az, hogy a mérőedény fala elzárja a talajmintát a szomszédos és az alatta fekvő talajtesttel való viz- és pára-kicserélődés lehetőségétől, ami döntő módon megváltoztatja a párolgási viszonyokat is. Ennek a hatásnak a kiküszöbölése, vagy elfogadható határok alá szorítása - különösképpen meleg és száraz éghajlatú vidékeken - csak rendkívül nagyméretű berendezések építése esetében volna megoldható.

A fentiek ellenére számos országban meglehetősen széles körben alkalmaznak párolgásmérő lizimétereket, mert adataik - ha megfelelő körültekintéssel értékelik őket- értékes támpontokat adnak magának a párolgási folyamatnak a közelebbi megismeréséhez, egyes kiválasztott tényezők szerepének a vizsgálatához, és bizonyos tá- jankánti sajátosságok feltárásához.

Ilyen célokra a Szovjetunióban - széleskörű előkisérletek eredményeire támaszkodva [3, 390. lap] - a GGI-500 tipusu talaj- pórolgásmérő berendezésekkel látták el a főbb hidrológiai és agrometeorológiai állomásokat. Ezek a berendezések az elmúlt 5-10 év folyamén több közép- és keleteurópai országban elterjedtek és a közelmúlt években hazánkban megindult mérések során is több ál^ A "liziméter" görög eredetű szó, eredetileg a talajtani vizsgálatok céljaira szolgáló berendezéseket jelentette. Később a szó értelmezési köre kibővült és a párolgási vagy beszivárgás! vizsgálatokban használt, talajjal telt mérőedényeket is ezzel a szóval jelölték.

2i/> Legismertebb ezek közül a leningrádi Állami Hidrológiai Kutató-Intézet /GGI/ valdéji kísérleti telepén megépített óriás-llziméter, amelynek felülete 5 m2, mélysége 3 m, vagyis a benne levő talajminta súlya mintegy 20 tonna. Ennek a hatalmas talajtömbnek a párolgás és a csapadék okozta sulyváltozásait önműködő irószerkszet jegyzi fel [33, 384. lap].- 140 -