Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

1. patakszabályozások és tisztogatások, 2. a nem hajózható vizeken szükséges partbiztosítások és mederrendezések, 3. lecsapolások, 4. belvízrendezések, 5. alagcsövezések, 6. öntözések, 7. vízmosáskötések, 8. mesterséges kenderáztatók, 9. közegészségügyi mérnöki tevékenység, ami alatt a vízellátását, csatornázást és szennyvíztisztítást kell érteni s végül 10. a vizierők felhasználásával kapcsolatos munkálatok. Ezek túlnyomó része a mezőgazdaság érdekeit szolgálja s ugyanez áll a kultúrmérnöki hivatalnak a tagosítással kapcsolatban kifejtett tevékenységére, továbbá a régi, károsan működő malomvízhasználatok gyakorlatának rendezésére is. A kultúrmérnöki szolgálat fejlődésében igen jelentékeny hatású volt az a - más állami hivataloknál alig ismert intézkedés, hogy a hivatalok mérnöki személyzete a talajjavítási munkák tervezésénél és végrehajtásánál kezdettől fogva teljesen díjtalanul állt a gazdaközönség rendelkezésére, csupán a vízmesterek díjazását kellett az érdekelt munkáltatónak megtéríteni. Indokolt esetben még a felvételek és tervezés során felmerülő költségekre is jut állami támogatás, úgyhogy az érdekeltség ily esetben teljesen díjtalanul jut a talajjavító munka tervéhez, megtudja annak költségét és ezek ismeretében van módja a munka létesítésének kérdésében határozni. Gazdaközönségünk eléggé gyorsan felismerte a kultúrmérnöki szolgálatból reá áramló előnyöket és szívesen fordult tanácsadásért, vagy szakvéleményért az egyes hivatalokhoz. Ezt elősegítette hivatalainknak általában előzékeny és a mezőgazdaság érdekeit mindenkor szem előtt tartó magatartása is.