Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

vizimunkák gyors befejezését és a talajjavító munkák megindí tását. Hazánkban ugyanis ez a két munkacsoport nagymértékben összefügg egymással, mert az ország jelentékeny részén - és éppen a legtermőképesebb síkföldi területeken -a talajjavítást meg kellett előznie a vizek rendezésének. Hála a szabadságharc előtti reformok törekvéseinek és gróf Széchenyi István fáradhatatlan munkásságának, a Tisza és Duna völgyének ármentesítése már előrehaladott annyira, hogy a mult század hetvenes éveiben a talajjavítások megvalósítása már komoly lehetőséggé vált. A talajok javítására irányuló kívánság ezidőben már országszerte megnyilvánult és ezzel a kérdéssel a magyar kormánynak is foglalkoz nia kellett. Szerencsés véletlen, hogy az országban éppen ez időben találkozott egy fiatal mérnök: Kvassay Jenő, ki behatóan foglalkozott a talajjavításokkal és felismerte azok rendkívüli horderejét az ország mezőgazdaságának fejlesztése szempontjából. Trefort Ágoston akkori földmívelés-, iparés kereskedelmügyi miniszter Kvassayt kétéves külföldi tanul mányutjáról történt visszatérése után, 1877-ben megbízta a talajjavításokat végző mérnöki szolgálat előkészítésével. Kétévi munka után 1879-ben megkezdte működését Budapesten a központi kultúrmérnöki szolgálat, melyet Kvassay Jenő négy segédmérnökkel látott el. Ugyanez év decemberében Kassán megnyílt a vízmesteriskola is, melynek első öt növendéke 1882-ben végzett. A kezdeti időszakban a bürokratikus munka háttérbe szorult és a műszaki tevékenység uralkodott. Ez tág teret nyitott az egyén tehetségének és leleményének, a formaságok hiánya pedig a szolgálatot ma már elképzelhetetlenül fürgévé tette, amit legjobban igazolnak a kultúrmérnöki működés első évtizedének hatalmas eredményei. Ha ezeket összemérjük a kultúrmérnökök csekély létszámával,csodálattal kell adóznunk az első mérnöki gárda nagyarányú tevékenységének, amit a mai viszonyok mellett már nem lehetne létrehozni Józsa László, aki maga is az első kultúrmérnökök sorába tartozott, a kultúrmérnökségnek ezt az időszakát - mely a vízjogi törvény életbeléptéig terjedt - a következőképen