Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

1955. január huszonkilencedikén a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága a "Munkagödrök víztelenítése talajvízszint-süllyesztéssel" című dolgozatáért a műszaki tudományok doktorává fogadta. 1955-ben 72 éves korában -, mint az Országos Vízügyi Főigazgatóság Nagylétesítményi Főosztálya csoportvezető főmérnöke, végleges nyugállományba vonult. Továbbra is az OVF, a VITUKI és a MÉLYÉPTERV tudományos szakértője maradt, és a munkatársai által megszokott fiatalos lelkesedéssel foglalkozott a magyar vízügyekkel. Állandó szakértője maradt az árvízvédelmi és folyamszabályozási - különösen a nagy - műtárgyaknak. Még 82 éves korában sem veszített alkotó erejéből: 1965-ben, a nagy dunai árvíz idején különösen az általa szabadalmaztatott Pátria vasszádelemek alkalmazásához, a buzgárképződés elleni védekezéshez nyújtott útmutatásai jeletnősen segítették az árvédekezést. Ekkor kapta meg először a "Munka Érdemrend arany fokozata" kintüntetést. 1970ben vehette át a Budapesti Műszaki Egyetem - ahol 1943-1957. között rendszeresen államvizsga-bizottsági tagként működött Vasdiplomáját. 1973-ban kilencvenedik születésnapjáról hivatalosan is megemlékezett az Országos Vízügyi Hivatal. Életének 94. évében 1976-ban hunyt el. Hosszú élete során ő volt több mérnökgeneráció számára az alkotó mérnök példaképe, s az lehet a következő nemzedékek számára is. Lampl Hugó hagyatékát: iratait, terveit, szakvéleményeit, kép- és hangdokumentumait, festményeit az Országos Vízügyi Levéltár őrzi és gondozza.