Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

lett. Kalligrafikus írású egyetemi jegyzetei tartalmukban és külalakjukban is sugározzák szorgalmát, rendszerető készségét, ami mindvégig jellemzője volt munkásságának. Gyakorlati működését 1905. október másodikán kezdte a Csepel-szigeti Ármentesítő Társulatnál. Beosztása napidíjas mérnök, munkája töltés, és őrházépítés volt. 1907. május elsejétől a Földmívelésügyi Minisztérium szolgálatában állt. A fővárosi Duna-szakasz kerületi felügyelőségén dolgozott, mint kinevezett segédmérnök a soroksári Duna-ág rétegvonalas meder felvételénél. 1908. március negyedikén, mint fizetéstelen királyi mérnök a Soroksári Duna-ág Rendezési Munkálatai Kirendeltségére került. Későbbi pályája során nagy segítséget jelentett számára az, hogy ebben az időben Sajó Elemér mellett dolgozhatott. A soroksári Duna-ág rendezése, majd a budapesti kereskedelmi kikötő építése az első láncszemei voltak Kvassay Jenő nagyszabásű távlati munkaprogramjának. Ezek elsősorban a dunai hajózást és a főváros fejlesztését szolgálták. Lampl Hugó Sajó Elemér irányítása alatt ennek megvalósításában vállalt fontos szerepet: a korszerű műtárgyépítés első hazai alkalmazását jelentő felsőtorkolati - mai nevén Kvassay-zsilip /1913-1914/, majd a tassi zsilip, illetve a Vámmentes Kereskedelmi Kikötő /1921-1928/ megépítésével. Ahogy Sajó Elemér egyre magasabb beosztásba került, az addig magas színvonalon, közösen végzett anyag- és építés-technológiai kutatások irányítását Lampl Hugó vette át. Ö az 1920-as évek végére az alapozás tárgykörében már elismert tudású, tapasztalatú és gyakran foglalkoztatott szakember lett. Szakvéleményei egészen új, és lényeges megtakarításokat eredményező megoldásokat tettek lehetővé. Sajó Elemér 1931-ben - mint a Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályának vezetője - létrehozta a Duna-Tisza Csatorna és Öntözési Tervezési Csoportot, amelynek személyzetét a régi, gyakorlott "kikötős" tervezőgárdából válogatta össze. Természetesen köztük volt Lampl