Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

csatornában folyó víz mozgásának szabályairól. Ezt a munkát a Hivatal elfogadta. 1940-ben Ganz a Felsőszabolcsi Társulat ármentesítő munkáiról írt hidrogeológiai tanulmányt, amelyet a Hivatal szintén elfogadott. /0VL .11.2.1./ 23. Dr. Sabathiel Richárd: okleveles mérnök, műegyetemi magántanár, 1897-1900 között tanársegéd a Műegyetemen. 1914-től a Soroksári-Duna-ág Rendezési Munkálatainál dolgozott. Ezután szakértőként vett részt a következő szerveknél : - Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő Igazgatósága, - az FM. keretén belül a Duna-Tisza Csatorna és az Öntözési Tanulmányi Osztályon, - az Országos Öntözésügyi Hivatalnál. Legnagyobb munkája a tiszaluci vízkivételi mű megvalósítása volt, amelynek megvalósítását ő javasolta és ő készítette a gazdasági számításokat is. 24. Vida Oenő 1872-ben született Budapesten, 1914-től a Magyar Általános Kőszénbánya Ft. vezérigazgatója, tagja a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának, és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatóságának, 1927től az országgyűlés felsőházának kinevezett örökös tagja. 25. Lóczy Lajos dr., a közgazdasági geológia tanára, a Tudományegyetem magántanára, a M.

Kir.Földtani Intézet igazgatója. 26. Dr. Szilágyi Gyula /1887-1970./ 1973-ban a Budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Az állami vízügyi szolgálatba lépve 1925-ig a Balatoni Kikötők Felügyelőségén, majd 1926-ig a győri Folyammérnöki Hivatalban dolgozott. 1926-1938. között a Műegyetem Vízépítési Tanszékének volt adjunktusa. Szakmai munkásságának fő területe az egészségügyi mérnöki munka, a szennyvíztisztítás több új módszerének meghonosítása, valamint a hidrológiai statisztika volt. 1938-1942. között az FM. Vízhasznosítási és Tervezési Ügyosztályának a vezetője,