Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

kidolgozása volt, amelyben szerepelt pl: az Alföld öntözésének problémája, a szikesek javítása, a Duna-Tisza csatorna, a Tisza szabályozása, a Sió és a Kőrösök hajózhatóvá tétele. A 3. dokumentumban Sajó Elemér véleményét közöljük az öntözések szükségességéről. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésének gondolata hazánkban - mint annyi más haladó gondolat - Széchenyi Istvántól ered. Az első konkrét tervet, a Tisza-Hortobágy-Kőrös csatornáét, Herrich Károly készítette 1863-ban továbbá Benedek Pál és Boros Frigyes foglalkozott behatóbban az Alföld öntözésével. /Szárazéri öntöző- és hajózócsatorna, Arad-Csanádi öntözőcsatorna-terv/. A nagy elgondolások sajnos ekkor még nem valósulhattak meg. A világháború után, 1928-ban elkészült a CzverdelyTrummer- féle terv, amely az Alföld öntözését három főcsatornával kívánta megoldani. A. / Tiszaeszlár-Mezőtúr között tervezett öntözőcsatorna 95 m A.

f. tiszai duzzasztott vízszint mellett mintegy 150.000 kat. hold terület állandó gravitációs vízellátását biztosította volna. B. / Eger-Hatvan vonalában 10 m^/s vízvezetésre tervezett öntözőcsatorna vízmennyiségét a Bükk és a Mátra vízfolyásai tarozásával akarták megoldani. C. / Dunavölgy Lecsapoló Főcsatornából 2x10 m "V s vízmennyiséggel öntözték volna a balparti lecsapolt - nagyrészt szikes - területeket. Ez a terv már átfogó módon kezelte a kérdést: a belvízrendezésre, energiatermelésre, mezőgazdasági ipari telepítésre, halastó létesítésére stb. is kitért. Az öntözés gondolata a 30-as évek elején ismét előtérbe került amikor Sajó Elemér kezdeményezésére megjelent Az öntözésről c. tanulmánygyűjtemény és a Földmívelésügyi Minisztériumban megalakult a Hármas Öntözési Bizottság /1931./