Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

Ez a komoly ellenjelölt csak arra vonult vissza, amikor megtudta, hogy én a Kállay Miklós mellett viselt hivatali állást nem vállalom, ha 6 lesz az elnök. így történt, hogy 1943. január 14-én az Öntözési Hivatal elnökének a kormány2 8 zó Lampl Hugó miniszteri osztályfőnököt nevezte ki. 1943-44 volt az Öntözési Hivatal történetének legnehezebb és legveszteségteljesebb háborús korszaka. Az elnökké történt kinevezésem utáni első évben a Hivatal feladata és tevékenysége lázasan emelkedett. Még 1932-ben történt, hogy Sajó Elemér megbízott a Duns-Tisza Csatorna kérdésének tanulmányozásával, tisztázásával és sajtó alá rendezésével, úgy, hogy mire pénzünk lesz, elő legyen készítve az építési munkák megkezdésének lehetősége. Ezt a munkát Sajó Elemérrel együtt végeztük el 1932-33-ban. Sajó Elemér a vizimérnökök tanítómestere és példaképe 1934. szeptember 24-én távozott az élők sorából, és nem érhette meg a mű megjelenését. 1943 tavaszán a kormány a békés jövőben még szilárdan bízva, felvette programjába az ország víziúthálózatának fejlesztési tervét, nevezetesen a Sajó csatornázását és a Duna-Tisza Csatorna építését. így történt, hogy 1943 derekán Kállay Miklós miniszterelnök megbízott, hogy az FM. kiadványaként megjelenő művet az Öntözési Hivatal elnöki teendői mellett az Öntözési Alap terhére rendezzem sajtó alá.

x 1943. október 19-én, ugyancsak Kállay Miklós megbízásából, a Magyar Mérnök-és Építész Egyletben régebben y 9 9 A kiadványt A Duna-Tisza Csatorna címen csak 1947-ben, Bárányos Károly földművelésügyi minisztersége alatt jelent meg, Tildy Zoltán köztársasági elnök mottójával. / Lampl Hugó jegyzete./