Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

I. "Az 1937. évi XX. t.c.-kel felállított Országos Öntözésügyi Hivatal története és annak kulisszatitkai." (Lampl Hugó visszaemlékezése)

Inas nyitott ajtót. Kállay Miklós elibénk jött; bemutatkoztunk azután bevezetett egy, az épület sarkán kialakított tágas erkélyen berendezett, bizalmas tárgyalásokra kiválóan alkalmas helyre, ahol egy asztal körül négy kényelmes szék volt; az inas feketét szolgált fel. "Hát kérem, köszönöm, hogy idefáradtatok" - kezdte Kállay -, "de úgy gondoltam, hogy itt zavartalanabbul tárgyalhatunk, mint ná latok a Hivatalban." "Nos, miről van szó: tudni akarom, hogy a tervben mennyi a realitás és nem sok-e az illúzió?" Németh Endrével már előzetesen megállapodtunk, hogy csak nyugodtan és röviden fogjuk a jól ismert anyagot előadni; mindig csak egyikünk beszél, a másik addig pihen és gondolkozik. Ilyen taktikával, rajzok és tervek bemutatása mellett szép kerek előadást sikerült leendő vezérünknek rögtönözni. A tárgyalás két és fél órát tartott, akkor Kállay megköszönte a felvilágosításokat és azt mondta: "Most ezek ben még gondolkozni fogok és holnap délelőtt eljövök a Hivatalba, és talán lesz még valami kérdezni valóm, aztán felkeresem Darányit." A fárasztó előadás után bementünk a közeli Baross Kávéházba pihenni és ott egyértelműen megállapítottuk, hogy Kállay éles eszű ember, és vele, mint vezérünkkel meg fogjuk tudni oldani az előttünk tornyosuló nehéz feladatokat. Ez az akkori elképzelésünk valóra is vált. Ezek után hamarosan, 1937. július 31-én kinevezte a Kormányzó Kállay Miklóst az Öntözési Hivatal Elnökévé. 19 Akkor kibéreltük a Vámház kőrúton a Központi Vásárcsarnokkal szemben lévő Brauch hentesmester házában, az első emeleten üresen álló szobákat. Itt jöttünk össze először Ganz Lajossal, hogy megoldjuk szakértőként történt megbízásának módozatait és anyagi feltételeit.