Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

annyira csekély, hogy a hajózás szükségletének kielégítése után, az öntözésre nem vehető ki víz. Ez oldalról tehát az öntözések sikere nincs veszélyeztetve. A jövedelmezőség kérdésénél két fontos szempontot kel] figyelembe venni. Ezek elseje az, hogy az éghajlati feltételek, és a termelési és éghajlati viszonyok nálunk egészen mások, mint a nyugateurópai öntözéseknél s ezért az ott elért legkedvezőbb eredményeket nem szabad a magyar öntözések jövedelmezőségénél alapul venni. Másik fontos szempont, amit nem szabad szem elől téveszteni az, hogy az öntözési kultúra elterjedése csak a mezőgazdasági termelés belterjességének növekedésével áll elő. Ezért nem várhatjuk, hogy nálunk kezdetben mindjárt a belterjes szántóföldi és kertészeti öntözések legyenek túlsúlyban. Kezdetben a külterjesebb, könnyebben értékesíthető terményeket adó öntözési kultúrákra kell támaszkodni. Ilyenek az öntözött rétek, továbbá az öntözéssel gyakorolt szántóföldi takarmánytermelés /lucerna, lóhere/. A vízbeszerzés költségét az általam kontemplált alapon egy kataszteri hold öntözésnél a következő évi kiadások adnák: 1. a gazda ú^tal befektetett 10G pengő költség amortizációja és fenntartása 8 P 2. évi átlagos állami vízdíj IC P 3. kezelési költség 2 P Összesen: 20 P Ez az összeg mérséklődhetik, ha a gazda öntözéri államsegélyben részesül, vagy a szükséges munkálatok egyrészét maga végzi el. Ha ezt az összeget levonásba hozzuk a terméstöbblet értékéből, jogosan feltehető, hogy a gazda számára katasztrális holdanként új jövedelemtöbblet áll elő. A közterheket és az esetleg fizetett bért figyelmen kívül hagytam, mert ezeket a gazdának akkor is fizetnie kell, ha nem is öntöz. Ezek után áttérek a csatornarendszerből várható jövedelmekre. Ezek közvetlenek és közvetettek.