Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

hogy pl. Szarvason az április 1 - szeptember 30-ika közé eső félévben az 1901-1935. évek csapadékából számított átlagos esőmagasság ugyan 314 mm, de van év, ahol ez csak 172 mm és 10 évben csak 200 mm körül volt a nyári csapadék mennyisége. Ha 100 évet vizsgálunk, ezek közül a csapadék szempontjából jó év volt 17, nedves 32, száraz 23 és igen száraz 28 év. Minthogy a túl nedves évek sem kedveznek a növényzet fejlődésének, a termésre valóban kedvező évek számát csak egyharmadra becsülhetjük, míg a többi kétharmad a termelés szempontjából kevésbé kedvező. A vízhiány nem annyira a gabonaféléknél mutatkozik, hanem a szántóföldi növények közül a tengerinél, a burgonya és répaféléknél, a szántóföldi takarmánynövényeknél, azonkívül a réteknél és a legelőknél, utóbbiak bizonytalan termése az állattartást érinti hátrányosan , utóbbi viszont a trágyatermelést csökkenti, ami végeredményben a belterjes gazdálkodás rovására megy. Az Alföld állattenyésztésének hátramaradt volta az állandó takarmányhiányra vezethető vissza. A csonka ország mezőgazdasága a csapadékhiányt jobban megszenvedi, mint a világháború előtt a történeti Magyarországé. Ennek egyik oka, hogy a termésátlagok a múlthoz képest emelkedtek s ezért a termelés a vízhiány iránt érzékenyebb, másik pedig az, hogy elvesztek hazánk ama területei /Kis Alföld, Bánát, Erdély/, amelyek egyenletesebb, biztosabb termései bizonyos mértékben kiegyenlítették az alföldi aszályos évek terméshiányait. Ma az ország túlnyomó része alföld s a jobb éghajlatú Dunántúl nem képes enyhíteni az Alföld terméshiányát. Ez a két szempont hozta előtérbe a mezőgazdasági vízhasznosításnak, az öntözésnek gondolatát, amivel ugyan foglalkozott már Nagy-Magyarország közvéleménye és vizimérnökei is tanulmányozták ezt a kérdést, de azi öntözés akkoriban távolról sem volt annyira sürgető, mint á mai Magyarországnak. Ezért az alföldi öntözések ügye a múltban nem jutott tovább a tervezgetésnél, annak ellenére, hogy a törvényhozás már 1900-ban megalkotta a közérdekű öntözőcsatornákról szóló törvényt /1900. XXX. t.c./, amely azonban több körülmény miatt nem hozta meg a várt hatást.