Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

Az 5 millió pengőnek ilyen értelemben való felhaszná lására nézve a következő két alternatívát javasoljuk: I. alternatíva Mindenekelőtt előrebocsátjuk, hogy egyrészt a részletes tervek hiány folytán, másrészt annál az oknál fogva, mert az általunk javasolandó építkezések olyan gépgyári és magasépítési munkák végrehajtását is megkívánják, amelyeket egy év alatt végrehajtani nem lehet, továbbá figyelembevéve azt, hogy a területek megszerzése körül is számítani kell előre nem látható nehézségekre, az 5 millió pengő felhasználását legalábbis 2 évre kell felosztani. Ebből az összegből legcélszerűbbnek látnánk, ha Tokaj és Szolnok közt fekvő Tisza-szakaszon építenénk meg 3 egy mintegy 4 m /sec teljesítőképességű szivattyútelepet, vele kapcsolatban egy 35-40 km hosszú főcsatornát a hozzátartozó elosztó mellékcsatornákkal. Ez a szivattyútelep a hozzátartozó mellékcsatornákkal együtt alkalmas lenne mitegy 12.000 kat. hold ellátására Ugyanennek az 5 millió pengőnek a terhére ezenkívül lehetne létesíteni arra alkalmas helyen 2-3 kisebb kísérleti öntözőtelepet, amelyeknek a nagysága egyenkint 150-200 hold lenne. Az 5 millió pengőből, még megmaradó összeg magánöntözések mérsékelt támogatására, segélyekre, továbbá öntözni kívánó gazdák tőkeszükségletének kielégítésére, üntözőmesterek képzésére és propaganda céljára lenne fordítható. II. alternatíva Három év alatt való felhasználást feltételezve, az 5 millió pengőből meg lehetne építeni a Hármas-Körösön Békésszentandrásnál a duzzasztó és hajózózsilipet, amely műtárgy a Kettős és Hármas Körösökkel mintegy 90 km hosszú hajózóutat biztosítana. Hangsúlyozzuk, egyrészt azt, hogy a Körösök hajózhatóvá tételére vonatkozó terv a Hortobágy csatornának Turkevéig való bővítései munkálatát is tervezte, ez azonban az 5 millió pengőnek a terhére már nem végezhető el, másrészt