Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből
Az újkori külföldi nagy öntözőművek előállítási költsége magyar pénzben kifejezve katasztrális holdanként 200-300 pengő körül mozog. Vannak drágábbak is, de vannak olcsóbbak is. Azt kell azonban meggondolnunk, hogy mindezek túlnyomólag angol-szász pénzen létesültek. Ez annyit jelent, hogy nyilván sokkal drágábban, mint amennyiért ugyanazon művek nálunk előállíthatók lennének. És valóban, az eddig kidolgozott magyar öntözőtervek szerint elgondolt művek amazoknál lényegesen olcsóbbak, mert ezek katasztrális holdanként 100 pengőtől csak 200 pengőig terjedő költségbe kerülnének. A Ruffy - Varga Kálmán által említett 600-700 pergős bekerülési költség nyilván valami szarvashibából ered. Ennyi pénzt egyetlen nép nem áldozhatna öntöző műre. Legkevésbé a magyar nép teheti meg. Tekintettel a sziktalajok meszezésének katasztrális holdanként legalább 200 pengős bekerülési költségére, így az öntözés berendezése a meszezésnél olcsóbb is, holott az utóbbi egyszersmindenkor kiadás, míg a meszezés jóval rövidebb időre szól. Hazánkban, számításaink szerint, öntözőgazdálkodásra máris alkalmas terület, mintegy 4 millió katasztrális hold lehet. Körülbelül ugyanaz a 4 millió katasztrális hold, amelyet Rohringer Sándor szerint az ármentesítés és lecsapolás hódított el a káros vizektől . Ha tehát az öntözés berendezése ezeknek - az általam legnagyobb költségnek mondott - holdanként 200 pengőbe kerülne is, úgy az egész tőke befektetés nem rúgna többre 800 milliónál. Holott átlagban legfeljebb 100 pengővel, tehát összesen 600 millió pengő tőkebefektetéssel is elég számolnunk. Ez a jelentékeny nagyságú tőke azonban természetszerűleg csak hosszú idő alatt fektetendő az öntözőművekbe. Hogy mily hosszú idő alatt az egészen a telepítés tervezettől és attól függ, hogy a világverseny nyomása mennyire kényszerít bennünket az új gazdasági rendszernek Alföldünkön meghonosítására.
