Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből
egész megöntözhető területére könnyen rávezethető lenne. De minden esetre az egész Nagy-Alföld öntözőművének ezek is lehetnek okkal-móddal alkatrészei. Legfeljebb anyamedrét mondhatjuk a ilyen célokra alkalmasnak, ez azonban nem dönti meg amaz igazságot, hogy igenis Alföldünkön magán is eltehetjük a szükséges öntözővizet . Megint nem akarok a számítás részleteinek feltárásába belebocsátkozni én csak állítom, hogy az egész Alföldünknek megöntözésére alkalmas területén minden esetre akad elegendő olyan, egyébként csekélyhasznú terület, amelye-n az egész évi öntözővíz tárolására alkalmas és szükséges műtavainkat elhelyezhetjük. E műtavak megtöltésére jórészt szivattyúzás nélkül, egyszerű odaömlesztéssel is megtörténhetik az árvizekből. Legalábbis ama műtavak lesz könnyű, amelyek az armentesítű társulatok területein található alkalmas helyekre kerülnek. Viszont a műtavakból könnyű lesz megöntözni azokat a mezőrészeket, amelyeket valamely lecsapolotársulatterületébe esnek. Megöntözésre még a szikmezőket is érdemes berendezni és ezek befásítása megöntözés segélyével hiánytalanul fog is sikerülni, holott ma az ezirányű igyekezőt legtöbbnyire eredmánytelén marad. Szikmező ugyanis marad Alföldünkön még akkor is elég sok, hogyha valamennyi műtavat szikmezőn helyeznénk is el. Nézetem szerint a szikes mezők nagy része sokkal nagyobb hasznot hajtana, hogyha meszezésük helyett rajtuk inkább műtavakat létesítenénk. - E nagymennyiségű műtő egyúttal arra is szolgálhatna, hogy bennük néptáplálékul olcsó hal teremjen. A magyar ember ma halat fogyasztani azon egyszerű oknál fogva képtelen, mivel egy ki lón yi halhúsért egy egész birka árát mégse áldozhatja fel. E műtavaknak még más gazdasági hasznuk is elképzelhető, de ennek tárgyalását mellőzöm ... Mielőbb fejtegetéseimben tovább mennék, szükségesnek