Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

folyamán akkori Hazánkat évenként 100.000 lélek, tehát akkori növedékünknek fele része hagyta el és főleg Észak-Amerikába vándorolt ki. Az az egymilliót meghaladó magyarság, ami ma ott, az Egyesült-Államokban él az majdnem teljes egészében e kivándorlási időszakból származik. Azt is tudjuk, hogy Észak-Amerikába bevándorolni egyáltalában nem lehet és az elmúlt években is csak egészen jelentéktelen számú magyart engedtek oda be. Ha más országok eddig nem zárták le kikötőiket, vagy határaikat, úgy a közeljövőben ezek is meg fogják tenni. De vajon nemzeti érdek-e az egyáltalán, hogy mindenv esetre elég jelentékeny nemzeti költséggel felnevelt nüvedék kész munkaképességgel hulljon más nemzetek tagjaiba s azokat gazdagítsa, ne a mi Hazánkat? Nézetem szerint kötelességünk, hogy a mi népünk fiait elsősorban itthon helyezzük, el, ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy azokat olyan ismeretekkel lássák el, hogy a befogadó országokban boldogulhassanak és ott kívánatos elemnek tekintessenek. A kifejtettek nyomán megállapíthatjuk, azt, hogy 1./ mezőgazdasági termelésünket olyképp kell alakítanunk, hogy külföldi piacunkra szánt termékeink előállítása az elérhető árak mellett is haszonhajtó foglalkozás legyen, 2.1 hogy belföldi mindenféle fogyasztásunkat, mezőgazdasági termelésünket egymással kölcsönösen össze kell hangolnunk és 3./ hogy népességünk szaporulatának belföldi elhelyezésére, foglalkoztatására és eltartására szükséges letelepülést intézményesen kell lehetővé tennünk, szabályoznunk és megszerveznünk. Mezőgazdasági politikánk céljául nemcsak Alföldünk, hanem egész országunk számára e három fő feladat megoldását kell tekintenünk. A második kérdés most tehát az, hogy tekintettel éghajlatunkra, lakosságunk települtségére és felkészültségére mezőgazdasági rendszerünkben miféle változtatásokra van szükség? Az egész földkerekségen a mezőgazdálkodás alapja a 105