Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Árvízvédelem
Az 1855-ös, majd az 1876-os és az 1879—1888 közötti árvizek többször okoztak gátszakadásokat és így súlyos károkat. Ezek az árvizek az eddig végzett ármentesítési munka felülvizsgálatát és a már kiépült árvízvédelmi művek jelentős továbbfejlesztését tették szükségessé. Az árvízkatasztrófák oka a bekövetkezett gátszakadások túlnyomó többségénél a töltések nem megfelelő magassága volt, amit részben a hiányos hidrológiai adatok, részben az árvízi meder méreteinek meghatározására szolgáló módszerek bizonytalansága, továbbá az anyagi eszközök hiánya okozott. Közrejátszott ezek mellett a töltésbe épített földanyag rossz minősége és az építési technológia hiányossága is. Az árvízmentesítések harmadik korszakát 1876-tól 1945-ig számíthatjuk. Ez alatt az idő alatt a védművek hosszát kereken 4000 km-rc növelték, a mentesített területek kiterjedése pedig meghaladta a 2,3 millió ha-t. Ezeknek a munkálatoknak felbecsülhetetlen szerepe volt az ország gazdasági fejlődésében. Jóllehet az újabb árvizek ismételten meghaladták a korábbi maximumokat, jelentősen csökkent a gátszakadások száma és ezzel az elöntött területek kiterjedése, tehát a keletkezett károk összege is. Az 1945-ig végrehajtott ármentesítési munkák eredményeként az ármentesítés előtt átlagosan 3—4 évenként árvízzel borított területek csaknem teljes egészét olyan árvízvédelmi művek védték, amelyek az átlagosan 50 évenként egyszer előforduló árvizek kivédésére alkalmasak. A további fejlesztést az indokolta, hogy az egy hektárra eső fajlagos kár — a legutóbbi árvizek tanúsága szerint — állandóan nőtt a védett árterek népgazdasági értékének rohamos növekedése következtében. A kezdeti gyenge, illetve nem megfelelő magasságú töltésszelvényeket az idők folyamán jelentősen korszerűsítették (26. ábra ). Jellemző, hogy Vásárhelyi Pál 1846. évi számításai szerint a töltések kiépítése a Tiszán 342 ezer m:!-nyi földmunkát igényelt volna, a töltésekbe 1952-ig beépített földtömeg pedig kereken 162 millió m3-re volt becsülhető. Összehasonlítás céljából, a 27. ábrán a Duna, a Tisza, a Pó és a Mississippi töltésszelvényeit is bemutatjuk. A Tisza-völgyi védvonalrendszer lényegében századunk elejére, a Duna-völgyi a 30-as évek végére kialakult. 91
