Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Újkor
területet, „leginkább jobbágyi földeket” védett a Duna árvizei ellen. A vízrendezések fejlődése és az állattenyésztés színvonalának emelkedése között szoros kölcsönhatás mutatható ki. A nagyobb hozamú, igényesebb fajták (pl. a svájci szarvasmarha és a merinói juh) meghonosítása és elterjesztése tette szükségessé a rét- és a legelőgazdálkodás korszerűsítését, a lecsapolási munkák megindítását és a rideg állattartás háttérbe szorítását. A mezőgazdaságfejlődése mind a művelésbe vont területek növelését, mind a termelés színvonalát tekintve a XVIII. század harmadik harmadától kezdve rohamosan felgyorsult. Ennek következménye, hogy a megművelt földek árvizek elleni védelme előtérbe került, az újabb és újabb területek művelésbe vétele pedig a területek vízrendezését, lecsapolását igényelte. E munkák annál is inkább eredményesek voltak, mivel a századforduló tájékán már mintegy 1000 mérnök dolgozott az országban, java részük vízimérnök, s munkájuk nyomán olyan vízépítési tevékenység bontakozott ki, amely elérte, sőt olykor felül is múlta a vízépítés korabeli nemzetközi szintjét. A vízépítés e XVIII. század végi eredményeinek indítéka részben a kor társadalmi-gazdasági fejlődésében, törekvéseiben, részben II. József felvilágosodott intézkedéseiben keresendő. Az elkövetkező reformkor pedig, a nemzeti öntudatra ébredés kora, a társadalmigazdasági átalakulás szerveződésének korszaka, egyben a vízügyek történetének, az ember és a víz hazai kapcsolatai gyökeres átalakulásának kiemelkedő fejezete is. Ez a feladatok felismerésének, a közvélemény felrázásának, nagyszabású vízi munkálatok megszervezésének és a XIX. század vízügyi programja megfogalmazásának ideje. A korábbi kezdeményezésekhez viszonyítva ebben az időben egyre szélesebb körű, nagyobb hatású vízügyi tevékenységnek lehetünk tanúi. A munka szervezését, irányítását pedig egységes koncepció, fokozatosan kialakuló vízügyi program alapján egyre inkább a kor vezető gazdaságpolitikusa, Széchenyi István vette kézbe. Széchenyi — aki felismerte a gazdasági alapok megváltoztatásának szükségességét a kívánt társadalmi-politikai átalakulás előkészítéséhez, s megsejtette a termelés, a termelőerők társadalom- és történelemformáló 68
