Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Középkor

a hordaléklerakódás, a medervándorlás jelentősebb méretű változásokat okozott a terület vízrajzi helyzetében. Ilyen terület volt a termékeny és már a középkorban viszonylag sűrűn lakott Csallóköz és Szigetköz, ahol a vízrajzi viszonyok változása tette szükségessé a szaporodó vagy korábban védettnek tartott mezőgazdasági területek, községek körtöltésekkel való árvédelmét. Az első folyószabályozás szintén árvédelmi célú volt: IV. Béla felesége, Mária királyné magyaróvári uradalmának megvédése céljából, „Pozsonytól Gönyü felé egyenes irányban új Dunát” ásatott, hogy a magas árvizeket Mosontól távol tartsa.

Ismeretes, hogy a XIII. századtól kezdve már gátakkal szabályozták a Rábát és mellékfolyóit. Hasonló szabályozási munkálatokról tudunk az ugyancsak termékeny és sűrűn lakott Körös — Berettyó völgyéből, az Alföld keleti pereméről is. Itt még a múlt század közepén is fellelhetők voltak régi s ma már ismeretlen eredetű „ördögárkok”, amelyek egyes források szerint XIII. századbeli lecsapoló és árvédelmi berendezéseknek tekinthetők. Építésük magyarázatául az e területeken a XII. századtól létesített monostorok, apátságok gazdasági tevékenysége szolgálhat. Egyébként a különböző szerzetesrendek, főleg a bencések és a premontreiek, ciszterciek — egész Európában általános — gazdaságfejlesztő munkája nyomán nálunk is nagy területek kerültek mezőgazdasági művelésre, amelyeket nem egy esetben — mai szóval élve — melioráltak is, tehát lecsapoltak, vízrendeztek, öntöztek.

A XIII —XIV. századtól kezdve számos vízszabályozási munka nyomai mutathatók ki. Bizonyára vízelvezetési célzattal készült pl. a Debrecen határában levő Nagyárok vagy Ördögárok, amelyről először egy 1347-ben kelt határjárási okmány emlékezik meg.. Ugyanilyen a Hortobágyot északnyugati — délkeleti irányban átszelő Árkus-patak is, amely már nevében — árok — is utal mesterséges eredetére.

Ami az öntözést illeti, már a XIV. századtól kezdve megtalálhatók az öntözési célú építmények írott nyomai, sőt maradványai is. Ezek az öntözések valószínűleg olasz, illetve vallon eredetű telepesek munkái voltak, akik a hazájukban megtanult kertművelést nálunk is folytatták. A középkori öntözésről tudósít Evlija Cselebi tö57