Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása
volt az itteni öntözések és a vízellátás alapja. A hegy lábánál hosszú tárolókat nyitottak, amelyeknek szellőzését aknakutakkal biztosították. A leszivárgó talajvizet lejtős tárók gyűjtötték össze, s mintegy föld alatti csatornaként vezették a tárók végében létesített vízgyűjtőkhöz, illetve a településekhez, bázisokhoz. Dareiosz és Xerxész birodalmának középpontja, Persepolis környékén különösen sok öntözőcsatornát, csatornahidat hoztak napvilágra a kutatások. Amerika Amerika felfedezésekor az ott talált ősi indián civilizációk egy szinten állottak az ókori közel-keleti civilizációkkal. E kultúrák egyebek mellett a vízgazdálkodás alapvető jelentőségének felismerésében és alkalmazásában is erősen emlékeztetnek a közel-keleti kultúrákra. Ez az ugyancsak ősi, legalább az i. e. 2. évezredig visszanyúló kultúra ma sem igen ismert. A legtöbbet a Mexikó területén fennállott, egy régebbi ölték kultúra alapjain épült azték birodalomról tudunk. Fővárosa Tenochtitlan a mai Mexikóváros helyén, szigeteken épült, de ivóvízellátását nem a tavakból, hanem a közeli hegyek forrásaiból, vízvezetékek útján biztosították. Építési anyaguk az egyiptomiakéhoz hasonlóan, habarcs nélkül összeillesztett, csiszolt kő volt. Az inkák birodalmának léte kizárólag az öntözésen alapult. Peru ma sivatagos tengerparti sávján egykor virágzó öntözéses gazdálkodás folyt. Az Andok meredek hegyszorosaiban lefutó folyók vizét az inkák gondosan megmunkált kövekből falazott völgyzáró gátakkal fogták fel, és csatornarendszerekkel osztották el egyrészt a hegyoldalakon létesített teraszokon, másrészt a síkság öntözött területein. A műszaki munkák irányítását a vallási szertartások rangjára emelték, pl. az öntözés megkezdésére maga a legfőbb uralkodó, az inka adta meg a jelet. 28
