Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz az ember egészségének szolgálatában

nem tökéletesen ismertek az ott végbemenő folyamatok, az általános kép azonban világos. A magyar hidrogeológusok ismereteinek helyességét számos próbafúrás sikere bizonyította, amelyek adott mennyiségű és hőmérsékletű vizet tártak fel az előre jelzett mélységben.

A föld alatti vízkészletek magas hőmérséklete a Föld mélyében uralkodó nagy hőség következménye. Ebből következik, hogy minél mélyebben található a víz, annál melegebb. A mélység és a hőmérséklet közötti összefüggést geotermikus gradiensnek nevezik. Ennek átlagos értéke Európában °C-onként 35—45 m között van, ugyanakkor ez Magyarországon 15—22 m. E szembetűnő különbség okát eddig nem sikerült egyértelműen tisztázni. Valószínű azonban, hogy mivel a Kárpát-medencét hosszú ideig tenger borította, a földkéreg itt vékonyabb, mint másutt. Bármi legyen is az ok, e különbség, egyszerű példát véve, azt jelenti, hogy pl. ha a felszíni átlaghőmérséklet 11 °C, Magyarországon 1000 m mélységben a hőmérséklet 56—76 °C között van, míg a kontinensen másutt az átlagos érték 33—44 °C. így Magyarországon adott hőmérsékletű vizet kisebb mélységből, tehát olcsóbban lehet megszerezni, mint máshol. Egyrészt ez a geotermikus eltérés, másrészt a föld alatti rétegek jellege ad magyarázatot a hazai termálvízkészletek bőségére.

Termálvíz a repedezett kőzetek járataiban vagy a porózus üledékekben található. Mindkét típusú réteg sokfelé előfordul az országban (70. ábra).

A hazai repedezett kőzetelőfordulás többféle korú és anyagú, a termálvíz fő forrása azonban a triászkori mészkő- (dolomit- ) vonulat (2. táblázat). E rétegből tör felszínre a hegyek lábánál (pl. Budapesten, Harkányban, Egerben és Hévízen), néhány természetes hévízforrás. A víz legnagyobb részét azonban fúrással kell feltárni, a fúrások kisebb részéből pedig szivattyúzással kell a felszínre hozni. Ez a vízmennyiség részben a beszivárgó csapadékból származik, s a vízhozam a csapadékmennyiség változásait tükröző kisebb ingadozásoktól eltekintve, állandó. A triászkori (karsztosodott) rétegek kitermelhető vízmennyisége becslések szerint évente 1,5 millió m3. A vízhozamot csupán mesterséges beavatkozás, pl. a

255