Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz az ember egészségének szolgálatában
90 km2, a végleges 70%-a. A többi terület 15 szigetként emelkedik a víz fölé. Nagy térségekben összefüggő, 2—2,5 m mélységű vízfelület szolgálja az üdülőket. Az abódszalóki öbölben 14 km2-es, Sarudnál 20 km2-es a víztükör. A kereskedelmi és üdülési szálláshelyek 1,6%-a van jelenleg a part menti és a háttérterületen (30—40 km-es sáv). Ez az arány 1995-re 4,3%-ra bővülhet. így nagyobb lenne a részesedése hazánk összes szállásférőhelyeiből, mint jelenleg a Velencei-tóé (1,1%), a Mecseké (3,5%) és a Dunakanyaré (3,2%). 1990-re már 2,8%-os részesedéssel számolnak. A Duna völgyében az épülő Bős—Nagymarosi-vízlépcsőrendszer kiépítése jelent nagy lehetőségeket. A dunakiliti duzzasztómű hatására az elzárás feletti Duna-szakasz képe is megváltozik. A szigetvilágot ezen a szakaszon vízzel borítja el a tározó, amelynek környéke üdülésre kiválóan alkalmas lesz. A tározótó felületén főleg a vitorlázás fejlődhet, de a motorcsónaksport, az evezés, a horgászat jövőbeli lehetőségei is kedvezőek. A tározó nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas lesz. Tervezett létesítményei: üdülő, turistaszálló, kemping, hétvégi telep. A Duna mentén az üdülés, fürdés és vízisportolás egyik legalkalmasabb területe a Dunakanyar. A tervezett Nagymarosi-vízlépcső felett kialakuló duzzasztott tér Komáromig terjed. A tározó új képet ad majd a Dunakanyarnak. Az evezősök, vitorlázók száma itt is gyorsan növekszik majd, jelentős üdülőközponttá épül ki Nagymaros, Visegrád, Pilismarót, továbbá a szentendrei Duna-ág mentén Dunabogdány és Budakalász. Bár nem szorosan, de jelen témakörünkhöz tartozik az a törekvés is, amely a települések egészségügyét szolgálja, és amely elsősorban alföldi településeink roncsolt környezetében teremt vízgazdálkodással új fürdő-, vízisport- és üdülési lehetőségeket. Azok az anyaggödrök, amelyek ezeknek a városoknak és községeknek évtizedeken át az építőanyagot (vályog, tégla) szolgáltatták, ma szoros gyűrűben veszik körül a lakott területet. Általában gazdátlan „senki földjei”, vízlevezetés hiányában mocsaras, bozótos szemét- lerakó helyekké váltak, gátolják a települések terjeszkedését, s nemcsak esztétikailag nyújtanak vigasztalan képet, hanem közegészségi 253
