Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - A víz és a mezőgazdaság

gazdaságok létesültek. Ezekben a kísérletek mellett népszerűsítették az öntözés módszereit, a korszerű eljárásokat, és a gazdákat az öntözéses gazdálkodásra tanították. 1942-ig 4870 ha területet rendeztek be öntözésre a Tiszántúlon, ennek kétharmad részén rizst termeltek. 1944-ben már 4900 ha-on folyt rizstermesztés.

A Tisza-völgy kiterjedéséhez (2,6 millió ha árterület) képest azonban ez a nagy fellendülés is csak az első lépés volt. Hiszen a szóban forgó területnek mindössze 2—3%-a volt öntözésre berendezve, és ennek is csak egy részén folyt tényleges öntözés.

A második világháborút követően az egyik legfontosabb feladat a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelés megindítása volt. Tovább folytatódott az Öntözési Törvényben foglaltak megvalósítása. 1946 májusában már újból indult a munka a tiszafüredi öntözőrendszerben, 1947 májusában pedig megkezdte működését a hódmezővásárhelyi szivattyútelep is. 1949-ben már megkétszereződött az öntözött terület nagysága, meghaladta a 20 000 ha-t.

Az ország fokozatos gazdasági megerősödése 1950-ben lehetővé tette az 1937. évi Öntözési Törvényben elhatározott legfontosabb mű, a Tiszalöki Vízlépcső építési munkáinak megindítását, ami 1954-ben készült el, és 50 000 ha terület öntözésének, valamint 6300 ha-nyi halastó vízellátásának teremtette meg az alapját (66. ábra). Az új rendszerek belépésével 1960-ra kereken 100 000 ha-ra növekedtek öntözésre berendezett területeink.

Az öntözött területek kiterjedésének túlfeszített növelése az ötvenes évek második felére már a problémákat is a felszínre hozta. Öntözéseinkre ebben az időszakban még a „monokultúrás” — tehát azonos területen az egymást követő években önmaga után termesztett— rizstermesztés túlsúlya volt jellemző. Ez tönkretette a talajok termőképességét, lerontotta szerkezetét, kimerítette egyébként is hiányosan pótolt tápanyagtartalmát, aminek következtében csökkentek a terméshozamok s így a termelési kedv is. A kezdetleges öntözéstechnika, a vízpazarlás, a vízelvezetés hibái amellett, hogy gátolták a vízkészletek ésszerű kihasználását, sok területen a talajvízszint káros megemelkedését, mocsarasodást, szikesedést idéztek elő. A szétszórt, kis területű öntözések nem tették lehetővé a gazdaságos vízszétosztást, a nagyüzemi gépesítést, hiány volt szakmun239