Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása
a tó jege torlódásmentes, kártétel nélkül szokott elolvadni. A partszabályozásra itt az üdülőterület fejlesztéséhez van szükség. Néhány évvel ezelőtt még a Velencei-tó pusztulásáról beszéltünk. A tudományos feltárómunka alapján végzett szabályozási tevékenység nyomán a Velencei-tó ma az egyik legegészségesebb, legtisztább állóvizünk, s Budapest közelében üdülőparadicsomnak számít. A feltárások szerint a víz minőségének védelmében és a tó biológiai egyensúlyának megteremtése végett mintegy 9 millió m3 iszapot kellett eltávolítani, és 5 km2 nádast megszüntetni. A Velencei-tó szabályozása s teljes értékű visszaadása a társadalomnak a hazai tószabályozás nagy eredménye. A Fertő tó szabályozásával kapcsolatos társadalmi és gazdasági igények a tó helyzetének és adottságainak megfelelően eltérnek az ország többi tavától. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy a tó felületének — amely kereken 300 km2 — csak negyedrésze, pontosabban 24%-a esik Magyarország területére, s ennek a 75,14 km2 kiterjedésű tólfelületnek mindössze 16,6%-a, azaz 12,61 km2 a szabad víztükör, a többi nádas. Az átlagos vízmélység 0,55 m, tehát a tó nagyon sekély. A déli tórész nádövezete az elmúlt 130 év alatt nagymértékben terjeszkedett, hiszen kedvezőek voltak a nád életfeltételei, elsősorban a gyakori alacsony vízállások miatt. A nádnövekedés, az alacsony vízállás és az uralkodó északi szélnyomás által előidézett iszaplerakódás miatt a déli tórészben sokkal nagyobb mértékű volt, mint a tó más területein. A mérési adatok szerint itt a tó átlagos iszapvastagsága 0,75 m. A vízfelület változásának jellemzésére egyetlen számadatot is elég közölni: az elmúlt 70 évben a magyarországi tórész vízfelülete a megbízható térképi adatok alapján kétharmad résszel, pontosan 67%-kal csökkent. Ezt a különleges körülményt nem szabad elhanyagolni, amikor a Fertő tó szabályozásáról beszélünk. Itt a vízszintszabályozás, azaz a tó vízállás-ingadozásainak a lehető legkisebb mértékre való csökkentése a legfontosabb. A szabályozási próbálkozások kezdetén ez az érték 280 cm volt, a század elejére 140 cm-re csökkent, az 1960-as éveket megelőzően 76 cm, 114
