Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása
A vízszintszabályozás előtt, illetve annak kezdeti szakaszában, amikor a vízszintingadozás a száraz és a csapadékos időszakok szerint 1 — 2 m-es volt, a déli parton vízinövény nem tudott megtelepedni, mert vagy szárazra, vagy túl mély vízbe került, (a nád mindkettőre érzékeny!) és elpusztult. A vízszintszabályozás célja a mindinkább szűkülő éves vízszintingadozás, amely minden érdekelt, de különösen a fürdőkultúra számára elsőrendűen fontos igény. A csaknem állandó, illetve kisebb határok között mozgó vízállás ugyanakkor a vízinövényzet számára kedvezőbb életfeltételeket jelent. Bizonyos mértékig ez előnyös is, hiszen az egészséges nádsávok nemcsak a hullámverés elleni partvédelmet szolgálják, hanem — és újabban ezt tartjuk fontosabbnak — a növényre települt mikroorganizmusok megkötik a tóba kerülő táp- és szerves anyagok (lemosódó műtrá- ;gyák és szennyező anyagok) egy részét, ezzel számottevő vízvédelmi feladatot látva el. A nádasok mellett előretört a hínár, s az elmúlt években az algásodás öltött már-már zavaró méreteket, bár ugyanez a folyamat a hínárosokat visszaszorította. E gondolatmenetet most megszakítjuk, de a vízi környezet védelméről szóló fejezetben még visszatérünk e problémára! A hajózást szolgáló kotrások között a közforgalmú kikötők kotrása fontosságban és nagyságrendben is az első helyen áll. Egymólós kikötő esetén a kikötőfejek, kétmólós esetén a bejáratok a mély vízig nyúlnak. A kikötőket környezetüktől, típusuktól és forgalmuktól függően rendszeresen, 3 — 5 évenként kotorni kell. Helyük szerint északi vagy déli parti kikötőkről beszélhetünk, általában az északi partiak helyzete kedvezőtlenebb. Az északi parton ugyanis egymólós kikötők épültek abból a meggondolásból, hogy azok nincsenek kitéve dinamikus jéghatásnak (lévén az uralkodó szélirány észak-északnyugati). A mólók azonban medersarkantyúként működve lelassítják a vízmozgást, és az áramlások által szállított hordalékot kiülepítik. Tovább rontja a helyzetet, hogy nem építettek a mólókhoz ívesen csatlakozó hosszabb partszakaszokat, amelyek a víz mozgását vezetve csökkenthetnék a feliszapo- lódást. Az előretört nádas, lefékezve a vízmozgást, tovább fokozza a feliszapolódás mértékét. Az egymólós kikötők helyzetét környezetük megfelelő kialakí112
