Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Bevezetés

gyorsan változó következményekkel jár, ami egyebek mellett új fogalmak, új szemléletmód kialakítását hozta magával.

Korábban a vízgazdálkodás fogalma nem volt használatos, inkább a vízzel kapcsolatos egyes tevékenységekről külön-külön esett szó, és csak néhány évtizede honosodott meg az összetettebb jelentésű vízgazdálkodás kifejezés, amelyen a természet vízháztartásának (a vizek természetes eloszlásának) a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló, tervszerű, tudományos műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet értjük.

A fejlődés egyre gyorsuló üteme, a mennyiségben és minőségben egyaránt változatos vízigények -— amelyek egyébként még térben és időben is változnak — kielégítése kapcsán keletkező gondok országrészenként, országonként és földrészenként is eltérőek. Ha bőség van, nem nagyon szoktak takarékoskodni. így van ez világméretekben is. Nagy általánosságban a közelmúltig nem is vetődött fel annak a tevékenységnek a szükségessége, amelyet vízkészlet-gazdálkodásnak nevezünk. Ez a vízgazdákodás egységes rendszerének az a része, amely a vízkészleteknek és a vízhasználók vízigényének mennyiségi és minőségi, valamint időbeli és térbeli összehangolásához szükséges tevékenységet fogja össze.

Újabban a vízgazdálkodásban az ember, az emberi társadalom és a víz kölcsönhatásaiban és kapcsolataiban is tért hódít a korszerű rendszerelmélet, amely a társadalmi igényeknek megfelelően rendszerbe foglalja a vízgazdálkodási tevékenységeket: lefolyásszabályozás, víztermelés, -szolgáltatás, vízkárelhárítás, környezetalakítás. Természetesen ez a rendszer magába foglalja a műszaki-gazdasági, jogi, igazgatási elemeket is.

Az előbbiekkel érzékeltetni kívántuk a vízgazdálkodás kialakulásának, fejlődésének s a vele kapcsolatos szemlélet változásának folyamatát, amely az idők során oda vezetett, hogy a vízgazdálkodás a népgazdaság szerves része lett. Magyarországon 1968-tól nép- gazdasági ág, azokkal a szervezeti keretekkel, amelyek biztosítják a működés feltételeit a társadalom érdekében.

10