Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

7. A szélsőséges vízháztartás típusa. Ide soroltuk azokat — az előző típushoz hasonlóan ugyancsak talajvízhatás alatt álló — területeket, ahol a fedőréteg vízháztartását a szélsőségesen nedves és szélsőségesen száraz nedvességállapotok gyakori időbeni változása és tarka térbeli megoszlása jellemzi (a 6/1, a 6/3 és a 7/1 vízgazdálkodási kategóriák talajai). A típus vízháztartására ugyancsak a párolgási vízhiány oldalról való betáplálással történő kiegyenlítődése,

(F+S+G)-(f+s+g) « ET-(Cs+Ö),

valamint a háromfázisú zónában domináns felefelé irányuló vízmozgás (i «= K) jellemző, anyagforgalmára pedig — ezek következtében — a felhalmozódási folyamatok. Ezek közül is elsősorban a pangó sós talajvizek hatására végbemenő sófelhalmozódás és szikesedés.

8. A sekély fedőréteg miatt szélsőséges vízháztartás típusa. Ide soroltuk azokat a területeket, ahol az agyaggal és másfélszeres oxidokkal összecementált, padszerűen tömődött kavicsréteget csak viszonylag vékony, finom szemcséjű üledékréteg fedi, amelynek vízgazdálkodása éppen csekély talajnedvesség-tározó tere miatt szélsőséges (pl. az Ős-Rába hajdani törmelékkúpjának kavicstakarója stb.).

Az átlagos mennyiségű csapadék, valamint a legfeljebb enyhén hullámos felszín miatt a felszíni oda- és elfolyás mértéke egyaránt jelentéktelen és — a mikrodombor- zat kisebb, mély fekvésű részeitől eltekintve — egyensúlyban van: F = f ^ O. A talajvízszint mélyen helyezkedik el, hatása sem a vízháztartásra, sem az anyagforgalomra nincs (/, K, G, g, D, d « O). Jelentéktelen a háromfázisú zónában végbemenő oldalirányú szivárgás is (S, s % Ö).

9. A felszíni vízfolyások hatása alatt álló vízháztartás típusa. Ide soroltuk azokat s területeket, ahol a fedőréteg vízháztartása a felszíni vízfolyások közvetlen hatása alatt áll, és ahol a meg-megismétlődő elöntések és üledéklerakódások megakadályozzák a talajképződési folyamatok megindulását.

10. A rendszeres felszíni vízborítás típusa. Ide soroltuk azokat a területeket, amelyek vagy állandóan sekély (mocsári, lápi növényzet megtelepedésére alkalmas) vízborítás alatt állnak, vagy évről évre rendszeresen vízborítás alá kerülnek, és ennek hatására láposodási, mocsarasodási folyamatok indultak meg rajtuk, amelyek következtében láptalajokkal vagy lápos réti talajokkal borítottak.

A láp kialakulása idején vízborítást okozó víztöbblet hazai területeinken nem éghajlati tényezők következménye, hanem felszíni és felszín alatti oldalirányú betáplálás többnyire együttes hatására alakul ki: F+G » f+g.

11. Erdőterületek. Az erdővel borított területeket azért soroltuk külön vízháztartási típusba, mivel a zárt erdő a terület vízháztartását olyan mértékben megváltoztatja, hogy az eredeti vízháztartási típus jellemző vonásai sokszor teljesen eltűnnek, fö1- ismerhetetlenné válnak.

A talaj vízháztartási típusai a vízmérleg tényezőire vonatkozó részletesebb adatanyag alapján pontosíthatók és ábrázolhatok — ennek megfelelően — nagyobb méretarányú (1 : 100 000 — 1 : 10 000) térképanyagon.

69