Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

közvetlenül csökkenti

i = a talajba beszivárgó víz talajvízbe jutó és azt tápláló hányada,

v — a növény vízfelvétele,

közvetve csökkenti

d = a talajvízszint süllyedése (a K csökkentésén keresztül).

Az elmondottak alapján egy térség egyszerűsített vízmérlege a következó'k szerint írható fel:

A H' = [Cs + Ö + F+S+G] —[L + r+f+Z+s+g] (2.8)

A talajban tározott vízmennyiség pedig:

N = \I+S+K\-[i+s+V+E\ (2.9)

A talaj vízháztartásának szabatos jellemzéséhez e tényezők számszerű, mért adataira lenne szükség. Természetesen ezek, illetve az ezeket befolyásoló tényezők térbeli megoszlását és időbeli dinamizmusát kifejező valószínűségi és gyakorisági értékekkel együtt (Várallyay, 1985/2).

E tényezőkre vonatkozó adatanyag felhasználásával Várallyay és munkatársai (1985/2) megszerkesztették Magyarország talajainak vízháztartási típusait ábrázoló 1 : 500 000 méretarányú térképet. A térkép egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 2.19. ábrán. A térképen a talaj vízmérlegének jellege, az azt kialakító, meghatározó és

2.19. ábra. Magyarország talajainak vízháztartási típusai

1 erős felszíni lefolyás típusa, 2 erős lefelé irányuló vízmozgás típusa, 3 mérsékelt lefelé irányuló vízmozgás típusa, 4 egyensúlyi vízmérleg típusa, 5 „áteresztő” típus, 6 felfelé irányuló vízmozgás típusa, 7 szélsőséges vízháztartás típusa, 8 sekély fedőréteg miatt szélsőséges vízháztartás típusa, 9 felszíni vízfolyások hatása alatt álló vízháztartás típusa, 10 rendszeres felszíni vízborítás típusa, 11 erdőterületek

67