Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai
ellátása szempontjából számításba vehető készleteket is csak erre a sekély „termőrétegre” korlátozzák. A kategóriák 1 : 100 000 méretarányú térképének megszerkesztése során minden hozzáférhető talajtani, természetföldrajzi és hidrológiai információt figyelembe vettünk. A térkép egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 2.17. ábrán. Az egyes kategóriák területi kiterjedését a 2.7. táblázatban foglaltuk össze. A térkép részletes területi adatai (elhatárolt foltonként; talajtípusonkénti, megyénkénti és agroökológiai körzetenkénti bontásban) számítógépes tárolásra kerültek. A térkép és az adatanyag alapján a megfelelő szelvényvariáns kiválasztásával és az a-, b-, c- (a talajszelvényben nincs lényeges textúrdiflferenciálódás) vagy az A-, B-, C- (a talajszelvényben jelentős textúrdifferenciálódás van) szintek tényleges vastagságuknak megfelelően való helyettesítésével Magyarország bármely talajtípusára, illetve bármely szelvényének bármely vastagságú rétegére meghatározható a talajban tároz- ható víz mennyisége, sőt ennek „holtvíz”, illetve a növény számára hozzáférhető hányada is. Mindezek alapján lehetővé válik egy-egy talajféleség, egy-egy táj, körzet, üzem, esetleg egyéb természeti, adminisztratív vagy térképezési területi egység korszerű vízgazdálkodási jellemzése. A térkép és az adatanyag jó felvilágosítást nyújt arra vonatkozóan, hogy: — milyen talajtani okok szabják meg a talajban hasznosan tározható vízkészletet, mely tényezők korlátozzák azt, s idézik elő a talaj szélsőséges nedvességforgalmának (belvízveszély, túl nedves talajállapot, aszályérzékenység stb.) kialakulását és e tényezők agronómiái következményeit; — a talaj vízgazdálkodását kedvezőtlenül befolyásoló tényezők közül melyeket nem lehet (gyakorlatilag nem lehet) befolyásolni, illetve melyeket milyen mértékben, milyen módszerekkel és várhatóan milyen hatékonysággal lehet elméletileg, reálisan, racionálisan és gazdaságosan módosítani; — melyek azok a területek, ahol a szélsőséges vízgazdálkodás okozta károk leggyakoribbak, valamint ahol a víz érvényesülését elősegítő beavatkozások várható hatékonysága a legnagyobb. Mindez megfelelő talajtani információbázisa az optimálist minél inkább megközelítő mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezésének, irányításának, az ezt célzó racionális beavatkozások, intézkedések, eljárások, technológiák kidolgozásának és alkalmazásának. A talajnedvesség-szabályozás részletes üzemi (szükségszerűen táblaszintű) megalapozásához természetesen sokoldalúbb és részletesebb adatanyag szükséges. Az ez irányú igények kielégítésére dolgozta ki Várallyay (1987) a talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságait, valamint vízháztartását ábrázoló, nagy méretarány (1:10 000—1:25 000) térképezés módszertanát. A fokozódó talajvizsgálati igényt a MÉM NAK Talajtani Laboratóriumainak hálózata elégíti ki (MÉM NAK, 1980). 65