Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései
9.3. Az öntözéses termelésfejlesztés (beruházás) és az öntözéses gazdálkodás értékelése Az öntözéses termelés és gazdálkodás vizsgálata lényegesen több és szerteágazóbb probléma, mint a 9.2. fejezetben tárgyalt öntözési szolgáltatás gazdaságossága. Felfoghatjuk az öntözést csupán pótlólagos ráfordításnak, ekkor csak ennek ráfordításait és eredményét állítjuk szembe egymással. A legtöbb esetben nem állhatunk meg — már a növénytermesztési ágazatok szintjén sem — csak a többlettermés számbavételénél, ami az öntözés közvetlen hatását mutatja. A közvetett hatásokat is figyelembe kell venni, azokat is, amelyek közvetlenül a növénytermesztésben és azokat is, amelyek a vállalat más területein gyűrűznek tovább (pl. a takarmánynövények öntözése, állattenyésztés). Annál is inkább így van ez, mert az öntözés a vállalati termelés fejlesztésében és gazdaságos vitelében sokirányú és nagyarányú mozgásokat, feszes termelésirányítást és gazdálkodást indít el, kezdve az általában hosszú lefutású beruházástól az új arculatú öntözéses növénytermesztésre való fokozatos átálláson keresztül a közismerten hosszú megtérülésig. Mindez azt indokolja, hogy ebben a fejezetben külön foglalkozzunk az öntözéses termelésfejlesztés és gazdálkodás gazdasági értékelésének sajátos vonásaival. 9.3.1. A gazdaságossági vizsgálat sajátossága A gazdaság valamennyi ágazatában mind teljesebb körű ökonómiai értékelés honosodik meg a termelésfejlesztést szolgáló beruházások előkészítésekor is és azok üzemeltetésekor is. Különösen így van ez, ha a beruházás, illetve a termelés növelése nem feltétlenül szükségszerű (lásd: 1. fejezet). Bár abban az esetben is, amikor a feltétlen termelés, illetve a többlettermelés a cél, akkor is szükség van a gazdaságos fejlesztési vagy termelési variáns kiválasztása céljából ökonómiai számításokra. Ennek mind teljesebb és alaposabb elvégzése a vállalkozónak éppen olyan érdeke, mint a termelésfejlesztéshez (beruházáshoz és annak üzemeltetéséhez) hitelt vagy támogatást nyújtó pénzintézetnek. E gazdaságossági számítások rendjét, tartalmát és még a formai követelményeit is rendszerint hatósági előírások tartalmazzák. A hitelt vagy támogatást nyújtó fél a legtöbb esetben még külön előírásokat tesz a gazdaságossági vizsgálatra vonatkozóan (lásd a Világbank előírásait). A termelésfejlesztéssel, beruházással foglalkozó tervezőintézetek mindezeken a hatályos előírásokon (szabványokon, irányelveken) túl rendszerint saját segédletekkel, útmutatókkal segítik tervezőiket, és ezzel egyben egységes arculatot adnak a tervezőintézetben készülő munkáknak. Meg kell azt is mondani, hogy a fejlesztés megalapozását szolgáló tervezések igen gyakran a célnak alá vannak rendelve. A cél pedig a vállalkozó részéről az, hogy egyfelől eleget tegyen (legalábbis tervszinten) a már említett előírásokban megfogalmazott normatív követelményeknek (pl. megtérülési idő, eszközarányos nyereség stb.), másfelől egyben pályázó is lévén, a tervezés során arra összpontosítson, hogy olyan eredményeket tudjon felsorakoztatni, amelyekkel megelőzve versenytársait, a lehető legtöbb támogatást és hitelt nyerje el. Ezek a motiváló tényezők, az egyéb kísérőjelenségekkel együtt, nehezítik a tisztánlátást a termelésfejlesztést támogatók, elbírálók, 453
