Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

6. Szalai György: Esőztető öntözés

Az egy ütemben öntözött terület nem jelent szükségszerűen összefüggő — egy tagban öntözött — területet. Ha az 1/3 terület elegendően nagy, nemcsak több részre osztható, hanem a csőhálózat költségeinek további csökkentése végett, a több részre való osztás célszerű is. Az egész területre vonatkoztatva azonban ilyen esetben is érvényes az egyharmad terület egyidejű öntözése, amely a mezőgazdasági alapadatok függvényeként, a gazdaságos létesítés fő feltételei közé tartozik.

Az egy tagban öntözhető terület nagysága az a legnagyobb terület, amelyet az öntözési egységben legnagyobb táblaként vagy tömbként öntözni lehet. Nagysága függ a gazdaság termelési rendszerétől, gépei kapacitásától, ezért ennek nagyságát a tervező számára alapadatként kell megadni. Ezzel fejezzük ki azt, hogy az öntözési egységben az egyidejűleg öntözhető területet hány részre osztottuk avégett, hogy a csőhálózat létesítési költsége a feltételek figyelembevételével az elérhető legkisebb legyen. Ez nem jelenti azt, hogy az adott terület feltétlenül tábla vagy tömb. Ha ugyanis elegendően nagy a terület, a több részre vagy több táblára való osztás is lehetséges.

Az esőztetőberendezések tervezési esetei általában a következők:

1/3: rendszerint 600 ha alatti terület öntözése esetén, 2X1/6, 3X1 /9, 4x1/12 stb.: 600 ha-nál nagyobb kiterjedésű öntözendő terület esetén.

Pl. 1200 ha az öntözendő terület. F/3 terület egyidejű öntözésével (Te = 6 nap) számolunk, és azt két tagban vesszük fel (1/6), tehát 2 db 200 ha kiterjedésű egy-egy tagban öntözhető területet kapunk. Ezeket a területeket 50 ha-os táblákra is fel lehet osztani (8 db). A tervezés szempontjából közömbös, hogy az évi üzemterv szerint 4—4 táblát egyidejűleg egy-egy helyen vagy a vetésterv alakulása miatt szétszórtan 8 helyen öntöznek.

6.1.4. A szivattyútelep helyének, emelési magasságának és a felszín alatti csőhálózat vonalvezetésének meghatározása

Az esőztető öntözőtelepek kialakításának egyik legfontosabb feladata a szivattyú- telep helyének és a felszín alatti csőhálózat vonalvezetésének a meghatározása.

Ha a helyi adottságok (vízbeszerzési lehetőségek, domborzati viszonyok stb.) megengedik, a szivattyútelepet az öntözendő terület középpontjában kell elhelyezni. Középpontban elhelyezett szivattyútelep és megközelítően sík terület esetén a felszín alatti csőhálózat költsége mintegy 10—20%-kal kisebb a szélső szivattyútelephez tartozó, optimális költséget jelentő csőhálózaténál. (Természetesen a nyílt tápcsatorna hossza, illetve költsége a százalékos értéket bizonyos mértékig befolyásolja.) Központosán elhelyezett szivattyútelep esetén a fővezetékek számát és helyét gazdaságossági számítással kell meghatározni.

Ha az öntözendő területen 5 m-nél nagyobb szintkülönbségek vannak, akkor a fővezetékek legkisebb csőhálózati költséget eredményező nyomvonalát nyomvonalkereső számítással határozhatjuk meg. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha több fővezetéket kell tervezni.

Szélső szivattyútelep-elhelyezés esetén a jobbra-balra kiágazó két fővezeték nyomvonalát lehetőleg az öntözendő terület hosszabbik oldalának irányában vezessük. Gazdaságos helyét nyomvonalkereső számítás segítségével lehet meghatározni.

291