Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

amely — egy bizonyos határig — képes mérsékelni, tompítani a talajt érő — természeti tényezők vagy emberi tevékenység által okozott — stresszhatásokat. Sajnos ez utóbbiak köre egyre szélesebb, hatásuk egyre jelentősebb, következményeik egyre fenyegetőbbek.

A talaj termékenységét a talajtulajdonságok együttese, ezt viszont a talajban (illetve a geológiai képződmények—talaj—víz—növény rendszerben) végbemenő anyag- és energiaforgalmi folyamatok (mállás, talajképződés, talajpusztulás, degradáció) határozzák meg. A talajtulajdonságok ezek eredményeképpen alakulnak ki, stabilizálódnak vagy maradnak változásban. A talajkészletekkel történő racionális gazdálkodás során úgy kell szabályozni e folyamatokat, hogy azok:

a) minél inkább lehetővé tegyék

— a termesztett növények talajökológiai igényeinek kielégítését (elsősorban víz- és tápanyagellátását);

— a talajtermékenység fenntartását és fokozását (tér- és időbeni határok nélkül);

— a talajtermékenységet csökkentő káros folyamatok megelőzését, kiküszöbölését, vagy bizonyos tűrési határig való mérséklését;

— a talajt érő különböző stresszhatások puíferolását;

b) teremtsenek kedvező körülményeket

— a talaj biológiai tevékenységének optimalizálásához;

— az agrotechnikai műveletek időben, energiatakarékosán és megfelelő minőségben való elvégzéséhez;

— a környezetkímélő és energiatakarékos termelési technológiák kidolgozásához.

A talaj termékenységében megkülönböztetett szerepe van a talaj vízháztartásának.

A víz mint oldószer, reagens és szállító közeg jelentős, sok esetben meghatározó szerepet játszik a máílási, talajképződési és talajpusztulási folyamatokban, a talaj tulajdonságainak, termékenységének kialakulásában (Stefanovits, 1963, 1981; Váraly- LYAY, 1985/2).

A víz a növényi élet elengedhetetlen feltétele. Nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is, hisz a talaj nedvességtartalma megszabja a talaj levegő tartalmát, a víz—levegő— talaj arány meghatározza a talaj levegőgazdálkodását, hőgazdálkodását, s ezeken keresztül a talajban végbemenő biológiai tevékenységet is. Mindezek jelentős hatást gyakorolnak a növényi tápanyagok térbeli eloszlására, időbeni változásaira, átalakulására, növények által való felvehetőségére. A talaj vízháztartása tehát a növényi élet másik alapvető tényezőjét is befolyásolja, nemcsak a növény víz-, hanem tápanyagellátását is szabályozza. Hat a talaj technológiai tulajdonságaira is, meghatározva ezzel egyes agrotechnikai műveletek szükségességét, optimális időpontját, illetve lehetséges időtartamát, gépigényét, energiaszükségletét. Végül meghatározza, hogy a talaj a terület vagy a környezet intenzív mezőgazdasági termelésének, illetve szélesebb értelemben vett használatának „stresszhatásait” milyen mértékig képes pufferolni, s melyek a tűrési határt meghaladó „terhelés” esetén a talajban vagy a talajjal érintkező felszíni és felszín alatti vízkészletben várhatóan bekövetkező károsodások rövid vagy hosszú távon az adott területen, vagy annak környezetében (Várallyay, 1978; 1985).

A 2.1. ábrán ezeket az összefüggéseket, valamint a talaj vízgazdálkodásának befolyásolási lehetőségeit foglaltuk össze vázlatosan.

A talaj termékenységét gátló tényezők, illetve az azokat létrehozó folyamatok túl28