Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
6. Szalai György: Esőztető öntözés
A körben járó, illetve a hosszirányban mozgó szárnyvezetékek jelenleg a fejlesztés utolsó lépéseit jelentik, bár a konstrukciók mintegy két évtized óta ismertek, s folyamatos feljesztésükkel elterjedésük is egyre szélesebb körű. A körben járó szárny vezeték egyik végén, a víznyerés helyénél rögzített 200 — 600 m hosszú acél szárnyvezeték, amely A betű alakú (eredetileg sokszor lépegető) ma már kizárólag kerekeken mozgó alátámasztó szerkezeten helyezkedik el. A berendezés kör alakú területet öntöz, és függesztőműves vagy feszítőműves kivitelben készül. A szárnyvezeték, illetve a feszítőmű terep feletti szabad magassága általában 2,5—4,0 m, mozgása automatizált, általában hidraulikus vagy elektromos vezérléssel. Nagyon sok változata kapható a piacon, és minimális élőmunkaigénye, viszonylag kis üzemköltsége, az öntözés kedvező vízgazdálkodási jellemzői miatt olyan területeken, ahol alkalmazása nem ütközik terepakadályokba, nagy népszerűségnek örvend. Magyar- országon főleg ez utóbbiak miatt nem tudott elterjedni, bár több berendezéssel folytattak próbaüzemelést (6.13. ábra). A hosszirányban mozgó szárnyvezeték felépítése az előbbihez hasonló, de nem körben jár, hanem tengelyére merőleges irányban (a tábla hosszanti oldalával párhuzamosan) haladva végzi az öntözést. Ma már 800 m hosszúságban is készül. Teljesen automatizált üzemű. Mind hidránsról, mind nyílt vízforrásból üzemeltethető. Vízgazdálkodási jellemzői jók. Különleges kialakítású, „lefelé néző”, finom porlasztású fúvókái még szeles körülmények között is viszonylag jó vízelosztást tesznek lehetővé. 6.14. ábra. Frontálisan mozgó (linear-system) berendezés 286 6.13. ábra. Körben járó berendezés (center pivot)
