Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

6. Szalai György: Esőztető öntözés

E csoportba tartoznak azok a szárnyvezetékek is, amelyeket öntözőgépként is említünk, és amelyek automatikus üzeműek is lehetnek, az öntözési feladatot mozgás közben (járva üzemelő) vagy az öntözés időtartamára helyben maradva (állva üzemelő) végzik el. Az új fejlesztések java része ebbe az alcsoportba tartozik.

A mozgatható esőztető szárnyvezetékek jelenleg legszélesebb körben alkalmazott típusmegoldásait a következőkben ismertetjük.

Az esőztető szárnyvezeték kézi telepítés, gépi mozgatás vagy automatizált üzem igényei szerint készülhet. Csoportosításuk e szerint:

— kézi áltelepítésű: hordozható berendezés, illetve szárnyvezeték (merev cső- vezetékes vagy tömlős);

— gépi mozgatású: vontatható szárny vezeték (kerekekre szerelt vagy csúszó); gördíthető szárnyvezeték (alacsony vagy magas felépítésű);

csévélhető tömlős szárny vezeték (alaktartó vagy nem alaktartó tömlővel ); körben forgó vagy frontálisan mozgó konzolos szárnyvezeték;

— automatizált üzemű: körben járó (center pivot); hosszirányban mozgó (linear-system); csévélhető tömlős szárnyvezeték.

A legfontosabb jellemzők a következők:

A hordozható merev falú szárnyvezeték (berendezés) gyorskapcsolású, rendszerint 6 — 8 m hosszú acél, alumínium- vagy műanyag csövekből, szórófejekből és szerelvények bői szerelhető össze. A tömlős szárnyvezeték felcsévélhető tömlőkből, szórófejekből és szerelvényekből áll. Magyarországon, elsősorban az élőmunka hiánya miatt, elavultnak számító berendezés, illetve szárny vezeték. Külföldön a kisebb üzemi méretek és sok helyen a rendelkezésre álló munkaerő bősége miatt továbbra is széles körben alkalmazott, s különösen fejlesztett változataival még hosszú ideig perspektivikusnak mondható.

A vontatott szárnyvezeték kerekekre vagy csúszótalpakra szerelt kivitelben készül. Tulajdonképpen ez jelentette az első kísérletet a kézi munka csökkentésére az előző típussal összefüggésben. Ez a gépi mozgatású szárnyvezetékek első változata, ami nem jelent mást, mint a gyorskapcsolású csövekből összeállított vezeték kerékpárokra (vagy csúszótalpakra) helyezését, s ezzel az összeszerelt szárnyvezeték gépi mozgatásának lehetőségét. A vezeték felázott talajon való mozgatása (öntözés utáni áthelyezése) azonban, különösen kötött talajokon problémákat okoz. A gyakorlat ezért ma már idegenkedik alkalmazásától. Néhány berendezés azonban még ma is üzemben van (6.9. ábra).

A szárny vezeték magassága a terep felett általában 0,5 —1,0 m, s az tengelyirányban vontatható. A vezeték hosszát a vontatási lehetőség szempontjából a szerkezeti elemek szilárdsága, illetve a konstrukció határozza meg, s az általában 200—600 m.

A gördíthető szárnyvezeték alacsony vagy magas elhelyezésű. A gépesítés irányában történő fejlesztés következő lépéseként került az öntözési gyakorlatba. Az alacsony elhelyezésű szárnyvezeték a terep fölé 0,5 — 1,5 m, a magas elhelyezésű általában 2,5 — 3,0 m magasra kerül, lehetővé téve ezzel a magas növésű kultúrák (pl. a kukorica) öntözését is. A mozgatás tengelyirányra merőlegesen, segédmotorral történik. Az alacsony kivitelre jellemző, hogy a csővezeték egyben a kerekek tengelyéül is szolgál, ezért tengelyirányban csak különleges kiegészítőelemek felhasználásával vontatható. A magas kivitelt kétkerekes A betű alakú alátámasztó szerkezet tartja.

283