Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

1. Szalai György: Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében

A hatásfok növelésének még Magyarország mérsékelten nedves éghajlatú területén is nagy tartalékai vannak. A mezőgazdasági termelés mai és a jövőben tervezett még magasabb színvonalán az elmúlt időszakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb jelentősége van a termésbiztonságnak, a szélsőséges (sáros, esetleg bel- és árvízveszélyt, felszíni lefolyást és talajpusztulást okozó szélsőségesen nedves, illetve aszálykárokat, agrotechnikai nehézségeket okozó szélsőségesen száraz) nedvességviszonyok kiküszöbölésének, mérséklésének, a talajra jutó csapadék- és öntözővíz hatékony felhasználásának.

A mezőgazdasági vízgazdálkodásnak elvileg két lényeges, egymással ellentétes irányú feladatot kell megoldania:

— a fölösleges víz elvezetését,

— a hiányzó víz pótlását.

E két feladat térben és időben különbözőképpen jelentkezhet, megoldása pedig elvileg — de különösen a gyakorlatban — igen sokféle lehet. Azt, hogy e lehetőségek közül melyiket választjuk, tervezzük, majd kivitelezzük, a természeti adottságokon túlmenően is számos tényező (műszaki feltételek, a gazdálkodás színvonala, közgazdasági tényezők, gazdaságosság stb.) befolyásolja.

Magyarországon — és ezen belül az Alföldön — az átlagosan 550 mm évi csapadékmennyiség elvileg még a jelenleginél magasabb termésszintek esetén is kielégítheti a jelenleg termesztett növénykultúrák (illetve azok túlnyomó része) vízigényét. Az átlagos csapadékmennyiség azonban többnyire szeszélyes időbeli és területi megoszlásban hullik le, a lehullott csapadéknak pedig gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig és kerül a termesztett kultúrnövények által felhasználásra. Ezért adódik éghajlati adottságainkhoz viszonyítva talán indokolatlanul is gyakran zavar a növények vízellátásában, s van, illetve lenne szükség a hiányzó víz öntözéssel történő pótlására vagy a káros víztöbblet eltávolítására (Várallyay, 1985).

Ebből két következtetést lehet levonni:

a) Magyarországon (különösen az Alföldön) ugyanabban az évben, ugyanazon a területen a fölösleges vizek elvezetésére is és a hiányzó víz pótlására is szükség lehet. Egyik tevékenységet sem lehet — különösen hosszú távú fejlesztési koncepciók kidolgozásakor — általában a másik elé helyezni (pl. az adott időjárás, évjárat vagy hosz- szabb ciklus tapasztalatának hatása alatt), hanem a természeti adottságok által megfogalmazott szükségességnek és a gazdasági körülmények adta lehetőségeknek megfelelően kell egyikre vagy másikra, leggyakrabban sajnos mindkettőre felkészülni. A vízpótló vagy vízelvezető rendszerek kihasználtságának mértéke nem lehet sem azok szükségességének, sem azok hatékonyságának elbírálásakor abszolút követelmény, hisz az a mindenkori időjárás (és termelési cél) függvénye.

b) A mezőgazdasági termelés alaptétele nem lehet más, mint a víz (csapadék- és öntözővíz) maximális mértékű hasznosítása.

13