Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
gatásos művelés fontosabb elméleti és gyakorlati kérdését az előzőekben ismertettük. Az ekét ezek figyelembevételével kell használni. Az ekére előhántót és altalajlazítót is szerelhetünk. Lazítóval a szántás mélységét további 8—10 cm-rel növelhetjük. A szántással szemben támasztott fontosabb követelmények: — a gyom- és kultúrnövények gyökereinek elvágása, — jó forgatás és a növényi maradványok vagy trágyaanyagok tökéletes alátaka- rása, — egyenletes mélység, — viszonylag egyenletes talajfelület, — kevés porképződés szántáskor, — a csatlakozó barázdaszeletek szoros érintkezése. A forgatás tökéletességét a kormánylemez alakja, valamint a barázdaszelet mélységének és szélességének viszonya határozza meg. Klasszikus arány = 1:1,41. A szántás sebessége is lényeges a munka minősége és a területteljesítmény miatt. A jelenleg általánosan elterjedt ekékkel maximálisan 6 km/h sebességet lehet elérni. Az újabb kutatások alapján kialakított ekék 8— 10 km/h sebesség esetén is megfelelő minőségű munkát végeznek. A szántáskor nagy figyelmet kell fordítani a szántás módjára is. Fontos követelmény mind a sík vidéken, mind a lejtős területeken, hogy a szántott táblán minél kevesebb osztóbarázda maradjon. A mély osztóbarázdák ugyanis a következő munkálatok eredményességét csökkentik. Az osztóbarázdákat barázda- behúzóval el kell munkálni. Nagy figyelmet kell fordítani a szántás mélységére, amelyet a következőképpen csoportosítunk: sekélyszántás középmély szántás mélyszántás mélyítőszántás 12— 16 cm, 18-20 cm, 20—30 cm, 30—40 cm. Az adott táblán az eddig alkalmazott szántás mélységéig veszély nélkül szánthatunk. Ezt a mélységet helyszíni vizsgálat alapján viszonylag könnyen megállapíthatjuk. Ha viszont az eddig alkalmazott szántásnál mélyebben kívánunk szántani, akkor már nagy figyelmet kell fordítani a talajtani tulajdonságokra. A szántás mélységének meghatározásakor a talaj tulajdonságok mellett a termeszteni kívánt növény igényét is fontos figyelembe venni. Fontos a szántás idejének helyes megválasztása részben annak minősége és energiaigénye, részben pedig a szántást követő kiegészítő műveletek (alapművelés utáni el- munkálás, vetőágykészítés) számának és energiaigényének csökkentése miatt. Lehetőleg akkor szántsunk, amikor a talaj nedvességállapota a szántásra legkedvezőbb. Ennek figyelembevétele annál fontosabb, kihatása annál nagyobb, minél kötöttebb a talaj. Megfelelő minőségű szántást abban az esetben érhetünk el, ha a talaj nedvességtartalma a szántóföldi vízkapacitás 50—60%-át eléri. A szántásos alapművelést rendszerint a nyári és az őszi időszakban végezzük. A nyári időszakban elsősorban a nyár végi és őszi vetésű növények alá, az őszi időszakban pedig a tavaszi vetésű növények alá szántunk. Arra kell törekedni, hogy a tavaszi vetésű növények alá a szántásos alapművelést ősszel elvégezzük. Ennek talajfizikai, növényélettani és munkaszervezési előnyei közismertek. A defláció káros hatásának kitett könnyű homoktalajokon, valamint a felső rétegükben is nagyobb mennyiségű nátriumsókat tartalmazó kérges szolonyec és szolon- csákos szikes talajokon az őszi szántás nem előnyös. Ha a szántásra ősszel nem volt lehetőség, akkor a tél folyamán végezzük azt el. 6 A melioráció kézikönyve 81
